Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

jában rendkívül sokszínű, elsősorban a fenntartó egyházak nézeteit tükröző rendszert képeztek.

144 A tanév ideje szabályozatlan, népiskolák működtek 1-3; 1-4 évfolyammal, általában összevont tanulócsoportokkal. A tanítók végzettségéről jogszabály nem rendelkezett, a tanítási folyamatban a felsőbb osztályos tanulók is aktívan közreműködtek. Hasonló rendezetlenség jellemezte a tartalmi tevékenységet is. Miskolcon a katolikus iskolák tanterveit Egerben, a reformátusokét Sárospatakon készítették. Az izraelitáknál még ennél is nagyobb zavar jellemezte a „pedagógiai folyamatokat". A református népiskola eredetileg a gimnáziummal együtt működött 1-3, majd 1-4 évfolyammal. Az itt tanuló diákok száma 1851-ben mindössze 39 fő volt, később számuk végig 180-190 között stabilizálódott. Fiú- és lányiskolák még további 3 helyen működtek mintegy 300 tanulóval. A katolikusoknak a minoriták vezette alsómiskolci intézményük volt a legnagyobb, ahol fiú és lány osztályokat működtettek, a tanítást a rend tagjai végezték. Ezen kívül az egytanítós felsőmiskolci és a Kazinczy utcai iskoláról alkothatunk még képet. A tanulók száma a reformátusokét sem érte el. A minorita intézmény fenntartásában a diósgyőri koronauradalom is részt vett. Az evangélikusok fiú és lányiskolája az algimnáziummal volt együtt, a népiskolák működését ebben az időben még nehéz volt szétválasztani, tanárok, tanítók vegyesen oktatták a számuk szerint alig 100 főt meghaladó tanulókat. Az izraeliták alapfokú oktatása egyrészt a már 1841-től működő fiúiskolában, majd az 1856-tól alapított lányiskolában folyt, ezekbe Észak-Magyarország számos más településéről is jöttek tanulók, de a szefárd hitűek külön iskolát is létesítettek, magániskoláik számát pedig nem lehet pontosan megállapítani. A tanulók száma azonban meghaladta bármely más egyház iskolai tanulóit, az oktatás fontosságát ők ismerték fel a legjobban! Mivel a tankötelezettség csak elvben volt megállapítva, így annak teljesítését, a tankötelesek számának rögzítését ebben az időben nem lehetett még csak megközelíteni sem. Nincs azonban jelzésünk sem arról, hogy aki akarta, ne tudta volna taníttatni gyermekeit. Ekkor még nem annyira a férőhelyek hiánya, mint inkább a tandíjak, beíratási díjak kifizetése Népiskolai még élő szabályozások: 1777. Ratio Educationis, 1783: Systematica Judaicae regulatio (zsidó iskolázásról), 1806: II. Rat. Educ; 1845: helytartótan. 3., elemi tanodák szabályzatáról, Thun Leo rendeletei, 1859: protestáns pátens, királyi kézirat a nyelv megválasztásáról, egyházi rendeletek.