Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

Az egyenjogúsítás felett érzett öröm országos hulláma Miskolcon bankettekre, jótékonysági felajánlásokra adott alkalmat. Losonczi Farkas Károly városi főbíró jelenléte, Groák Dávid százforintnyi adománya az ápolda javára, valamint a Borsodmegyei Honvédegy­letnek címzett felajánlások (Burger Jakab - ötven forint, Grünwald Ede - harminc forint) együttesen növelték 1868. január 14-én az emancipáció tiszteletére rendezett „lakoma" ünnepi fényét. Másnap Pollák Jakab leveléből értesült a városi tanács, hogy a nevezett hely­béli nagykereskedő „örömét az egyenjogúsítás felett melegen fejez­vén ki s a parlament s nemzet iránt hála érzelmeit tolmácsolván - a magyarhoni izraeliták egyenjogúsítását megörökítendő 200 forintot jótékony czélra olyképen zár ide, hogy ebből 100 forint a Borsod­megyei nőegylet, a Borsodmegyei filléregylet, a városi ápolda s az iz­raelita nőegylet közt egyenlően felosztandó - s 100 forint pedig váro­sunk szegény lakosainak felsegélésére" 96 fordítandó. Emelkedett hangulat búcsúztatta a jogi korlátozások középkorias világát, a lelke­sedés egy új kor nyitányaként köszöntötte az 1867. évi XVII. törvény­cikket - nem feledtethette viszont a zsidóság belső problémáit. A hitközségek szervezésével kapcsolatban megnyilvánuló jogi, gazdasági és vallási konfliktusok a neoabszolutizmus éveiből ered­tek. A reformkor - hosszas vitákat követően - érintetlenül hagyta a zsidó közösségek önrendelkezését az izraeliták egymás közötti ügye­iben. A szegedi nemzetgyűlés 1849. július 28-án feltételek nélküli zsi­dó emancipációról hozott törvényt és Miskolcnak külön büszkesége, hogy a diétán Palóczy László elnökölt, az előterjesztést pedig Szemere Bertalan interpretálta. A jogszabály megkésettnek bizonyult: Világost követően egyenjogúság helyett megtorlás következett, Haynau hadisarcot vetett ki a hazai zsidóságra és kezdetét vette az izraelita közösségi autonómia felszámolása. A bécsi kormány 1851­ben elrendelte a khílék hitközségekké alakulását, önrendelkezésüket az egyházi, jótékonysági és tanügyi kérdésekre korlátozta, élükre ki­nevezett elöljárókat állított. Miskolcon az oktrojált hitközségi vezetés ellen már 1853 áprilisá­ban panaszt emelt tizenkét helyi izraelita. Magasnak találták a rituá­lis húsvágások után járó díj megállapított összegét, elégedetlenek voltak a kántor működésével és általában, visszaéléseket gyanítottak a gazdasági ügyek körül, új hitközségi elöljáróság választását szor­96 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/a. 70/1868.

Next

/
Thumbnails
Contents