Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

szólást is. 1859. szeptember 1-én bocsátották ki azt a császári pátenst, amelyet minden protestáns egyház megkapott. Ez a protestánsokra nézve sérelmes volt, hiszen a vallásügyi kérdéseket egy vallásügyi minisztérium felügyelete alá helyezte. Ez ellen minden protestáns egyház tiltakozott, az evangélikusok a Késmárkon tartott egyházkerületi közgyűlésen, a reformátusok a miskolci avasi templomban tartott hasonló gyűlésen. Az evangélikusok Máday Károly és Zsedényi Ede Szepes megyei küldöttek felszólalására feliratot szerkesztettek, ezt Pálkövi Antal közreműködésével kinyomtatták és megküldték valamennyi egyházközségnek. Erre a hatalom az egyházkerületi közgyűlés valamennyi résztvevőjét perbe fogta. Máday védekezésében azt mondta: „... én Késmárkon nem tehettem másképpen, itt sem tehetek másképpen, Isten engem úgy segéljen! Én nem vagyok ugyan Luther, de lutheránus vagyok".

57 Ez a magatartás is rámutat arra, hogy különbség van a szabadságharc és az elnyomatás ideje alatti magatartásban a szepesi és felvidéki szászok (cipcerek) és akár a szebeni vagy besztercei szászok között. Mádayt megfosztották lelkészi állásától, két hónapi börtönre ítélték, Zsedényit is elítélték. A miskolci templomban Moczkovcsák Károly felolvasta a pátenst, annak elfogadását ajánlotta, mire a gyülekezet megvonta a megbízatását és el is kellett hagynia Miskolcot.

58 Amikor pedig az udvar a külpolitikai helyzet hatására visszavonta a pátenst, a Tiszai Egyházkerület Máday Károlyt választotta szuperintendenssé. Az 1861-es országgyűlés, az ezt megelőző Októberi Diploma és Februári Pátens az egész országban reménységet keltett a jobb és nyugalmasabb életre. A miskolci evangélikus egyházban már volt Fillér Egylet, később külön Női és külön Férfi Fillér Egylet, 1858-tól Nőegylet, ennek első elnöke Soós Jenőné volt,

59 a Filléregylet elnöke pedig Radvány István. 1867-től olvasunk az évkönyvekben Első, Második, Harmadik Temetkezési Egyletről, sőt 1869-től Kiházasító Egyletről. Ennek elnöke Zelenka Pál lelkész volt. Az egyházközségnek 1845-től volt dalárdája. Az egyházközség fiú- és leányiskolákat tartott fenn. Ezekről „Tudósítvány" jelent meg 1869-ben. Az elemi iskolában négy osztály 57 SZEBIK I.-VÁRHEGYI M. 1983.120. p. 58 SZEBIK I.-VÁRHEGYI M. 1983.120. p. 59 ZELENKA P. (szerk.) 1867. 9. p.