Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

volt. Az algimnázium is négy osztállyal működött. Időnként iskolaszéket választottak. Ennek tagjait megtaláljuk a kiadványokban. Volt az egyháznak az iskola mellett tápintézete is. Ezeknek, illetve a gyermekeknek az ellátására gyűjtöttek, az egyház gyámintézete 1873ban egyesült a Némethoni Gusztáv Adolf Gyámintézettel.

60 Szegényápoldáról is tudunk, sőt a Mindszenti temető mellett szegényházat is tartott fenn az egyház. A gimnázium tanárainak lakbérpótlékot fizettek. Az ösztöndíjrendszer pedig olyan volt, hogy nemcsak a gimnazisták, hanem már az elemi iskolába járók is kaptak ösztöndíjat, ha jól tanultak. A leánytanodának külön könyvtárat állítottak (1871), de több alapítvány is működött. Ezeknek kamatait kapták a jól tanuló gyerekek. 1872-ben hozták létre a Máday alapítványt. Ugyanebben az évben olvasunk az évkönyvben a Nagyok és Kicsinyek Egyletéről. A templom tornyának megépítése a templomszentelés 80. évfordulóján volt. A szuperintendens és az egyházfelügyelő Furman János házról házra jártak, hogy a toronyépítésre összeszedjék a megfelelő összeget. Három harang öntését is elhatározta az egyházközség. A legnagyobb 1681 kg súlyú, a Zalzer házaspár emlékét őrzi, a másik 1005 kg „Néhai Kraudy László, Hutter Teréz és Sesztina Péter adományából". A harmadik, a legkisebb Trillhaas György és neje emléke. A gimnázium életében is változások következtek be. A kormányzat Toperczer János szuperintendens adminisztrátort bevonva terveinek véghezvitelébe, arra utasította az egyházat, hogy a gimnáziumot reáliskolává szervezze át. Emellett tartsa meg az alreálgimnáziumot. 1855. november 22-ki rendelettel megszüntették az iskolát. Az egyházközség orvoslásért fordult előbb a nevezett szuperintendens adminisztrátorhoz. Miután innen elutasító választ kapott, a gimnáziumot háromosztályú algimnáziummá szervezte át. Ekkor merült fel a református főgimnáziummal való összevonás kérdése először, de nem sikerült az egyesítés. Az iskola fenntartása és a bécsi udvar szerinti rendelkezések érvényesítése a tanári állások növelését is jelentette, amire az egyháznak nem volt pénze. Új épületre is szükség volt, mert a tárgyi feltételek sem feleltek meg az előírásnak. Az egyháztanács ilyen gondok között azon volt, hogy az iskolát minden körülmények között fenn kell tartani. Az elemi iskolával nem volt ennyi baj, ott inkább a tanítók gyakori változása okozott gondot. Volt ebben az iskolában énekkar is, ez sze60 ZELENKA P. (szerk.) 1874. 7. p.