Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

1914. március 10-én Tüdős István püspöki beiktatásán és 1918 novemberében a temetésén mindhárom katolikus egyházközség küldöttséggel képviseltette magát.

49 Az 1914-es esztendő első jelentős egyházi megmozdulása volt Miskolcnak, mozgalom indítása a pálos szerzetesek visszatelepítése érdekében. Ez a törekvés eredménnyel nem járhatott, mert a nemsokára bekövetkezett háború eseményei más irányba terelték a figyelmet. Február 21-én a Katolikus Kör nagyszabású műsoros estet rendezett a munkanélküliek és a saját könyvtára javára. Június 15-én Ferenc Salvator főherceget, a Magyar Vöröskereszt legfőbb patrónusát fogadta a város, majd következett június 28-a, és július 4-én már minden templomban gyászmisét mondtak a Sarajevóban meggyilkolt trónörökös párért. Július 28-án kitört a háború. A katolikusok imahadjáratot indítottak a béke megmentése érdekében. Ebben részt vett a kor kiváló hitszónoka, P. Bangha Béla jezsuita atya. Az egyházat ettől kezdve két gondolat foglalkoztatta: hogyan lehetne békét teremtem, hogyan lehet és kell a háború kárvallottjain segíteni. Szmrecsányi Lajos egri érsek már a hadüzenet másnapján pásztorlevelet bocsátott ki, s abban elrendelte, hogy a papság és a hívek minden vasár- és ünnepnapon imádkozzanak a békéért. Augusztus 20-án meghalt X. Pius pápa. Helyére a bolognai érseket állította a bíborosi testület, aki XV. Benedek néven foglalta el a trónt. Szeptember 8-án békeszózatot intézett a háborúskodó országok vezetőihez. Szeptember 29-én Rétay Kálmán a Szent Anna Egyházközség plébánosa javaslatot terjesztett elő a városi törvényhatósági bizottságban külön temető létesítésére hősi halottak részére és hősi emlékmű felállítására.

50 Novemberben az Országos Katolikus Nagygyűlés békefelhívást intézett a harcban álló országok népeihez. A háborús helyzet új feladatok elé állította az egyházat is. A háborús helyzetben nemcsak a helyben lakó hívek lelki gondozását kellett végezni, hanem a hadba vonult katonák vallási igényeit is ki kellett elégíteni. Ezt a feladatot látta el a tábori lelkészi szolgálat. A plébániák a területükön működő kaszárnyákban, békeidőben is teljesítettek szolgálatot. A háborúban ez a helyzet alapvetően megváltozott, mert a lelkészek a csapatokkal együtt vonultak a frontra és ott - sokszor életveszélyben - szolgáltak. Miskolc földrajzi helyzeténél és a városvezetés áldozatvállalásánál fogva kórházváros lett. Az 49 Miskolczi Napló, 1910. március 10., DOBROSSY I. 1999. 257-259. p. 5U Miskolczi Napló, 1914. szeptember 30.