Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

nyelvi tekintetben a homogenizálódás irányába mutató tendenciák erősödését is.

14 Az általunk most vizsgált időszakban adataink e folyamatok jóval pontosabb végig kísérését engedik meg (4-5. táblázatok). Az abszolutista közigazgatás által végrehajtott 1851. évi népszámlálás szerint a történeti Miskolc Mindszenttel együtt mintegy 20 százalékos - túlnyomórészt frissen beköltözött - zsidó népesség mellett ekkorára már ismét döntően magyarokból áll, a korábban bevándorolt egyéb etnikai csoportok többnyire beolvadtak a helyi lakosságba. Diósgyőrt és Felsőgyőrt valamint Szirmát hasonlóképp szinte kizárólag magyarok lakják, Görömböly túlnyomórészt ruszin népességű, O- és Újhuta, valamint Felsőhámor elsöprő többségében szlovák, Alsóhámor (a korábbi Massa) pedig vegyes szlovák-német lakosságú. Összességében tehát a két város a XIX. század közepén már döntően magyar nyelvű, a hagyományos falvak vegyes lakosságúak, a bükki ipari falvak pedig szlovák illetve szlovák-német lakosságúak. Az etnokulturális szerkezet 1851. és 1880. közötti alakulására sajnos nincsenek adatok - az 1857. évi népszámlálás vonatkozó adatait nem sikerült fellelnünk, 1869-ben pedig sem a nemzetiséget, sem az anyanyelvet nem kérdezték. Az 1880-tól folyamatosan rendelkezésünkre álló anyanyelvi adatok viszont a magyar nyelvűség folyamatos erősödését mutatják nem csak Miskolc és Diósgyőr városában, hanem a korábban nemzetiségi jellegű falvakban is. E fő tendencia mellett azonban érdekes kisebb, más jellegű folyamatokat is mutatnak számaink. Miskolc esetében 1890-ig, Diósgyőrött 1900-ig számszerűen és arányában is nő a szlovák és német anyanyelvű népesség, ami arra vezethető vissza, hogy a két város iparosodása a Felvidék keleti részéről - főként Abaúj, Gömör, Sáros és Szepes megyékből valamint Morvaországból és Ausztriából - számottevő nem magyar anyanyelvű, de ipari gyakorlattal rendelkező munkásságot vonzottak ide. (Vagyis a szlovák eredetű népesség XX. században még megfigyelhető emlékei nem a korábbi évszázadokra, hanem az 1860-as évek végétől meginduló nagyipari fejlődés okozta második szlovák bevándorlási hullámra vezethetők vissza.) Külön érdekes a két falucsoport nyelvi szerkezetének átalakulása. A hagyományos falvak közül Görömböly lakóinak többsége görög katolikus felekezetű ruszin volt (a népesség 80 százaléka ruszin, 14 14 FARAGÓ T. 2000. 37-38. p.