Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

körében számottevő bevándorlási többletet sejthetünk (cselédlány bevándorlás?). A korfa alakja ugyanakkor azt is valószínűsíti, hogy az 1860-as évek előtt nagyobb bevándorlási hullám érhette a miskolci zsidó népességet, illetőleg az 1870-es években már megindulhatott a 20-30 évesek korcsoportjába tartozók egy részének elvándorlása. Valószínűleg mindkét jelenség lejátszódott. 4. táblázat Miskolc népességének

3 etnokulturális csoportjai (1851-1920) Év Magyar | Német | Szlovák | Ruszin Egyéb | Összesen

1, Év fő 1851< 11 528 143 83 3 082<i 14 846 188021 299 1 005 922 11 1 082 24 319 1890 27 700 1 223 1 105 7 373 30 408 1900 38 423 910 917 2 581 40 833 1910 49 099 948 749 156 507 51 459 1920 55 359 867 486 14 256 56 982 százalék 1851 77,7 1,0 0,5 20,8 100,0 1880* 87,6 4,1 3,8 0,0 4,4 100,0 1890 91,1 4,0 3,6 0,0 1,2 100,0 1900 94,1 2,2 2,2 0,0 1,4 100,0 1910 95,4 1,8 1,5 0,3 1,0 100,0 1920 97,2 1,5 0,9 0,0 0,4 100,0 a) 1851-ben nemzetiséget, 1880-tól anyanyelvet kérdeznek a népszámlálások, 1941-ben mindkettőt. 1900-tól egyébként az anyanyelv meghatározása részben összefonódik a beszélt nyelvével: „amelyet 'magáénak vall és legszívesebben beszél" (Klinger-Kepecs 1990.1:96). b) 1869-1900 között jelenlevő polgári, 1910-1941 között teljes jelenlevő népesség. c) jelenlevő népesség távollevő helybeliekkel együtt d) 97 százalékuk zsidó, akiket az 1851. évi népszámlálás külön etnikai csoportnak tekintett. e) az egyéb rovat túlnyomó részét a „beszélni nem tudók" teszik ki. 1890-től kezdve utóbbiakat az anya beszélt nyelve alapján sorolták be. f) a számítások a beszélni nem tudók figyelmen kívül hagyásával készültek. Források: népszámlálások