Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM
A kereskedők és egyéb foglalkozásúak megoszlása fentiektől teljesen eltér. Nem mutatható ki bennük olyan egyértelmű csúcspont, mint az előzőekben és létszámukhoz képest magas arányú közöttük a viszonylag nagy, 6 főt meghaladó méretű háztartás. Egyébként érdemes megjegyezni, hogy abban minden csoport megegyezik, hogy vannak közöttük nagy létszámú háztartások. A görbék alakjából következően valamint eddigi ismereteink alapján azonban azt mondhatjuk, hogy utóbbiak részben a gyermekszámtól, részben a háztartásokban található cselédek számától függenek, semmiképpen sem több család együttélését jelentik. Mint említettük, ilyenek már a XVIII. század végének korszakunknál jóval archaikusabb viszonyai között sem igen fordultak elő Miskolcon. 10 Utóbbit jól mutatja, hogy a kereskedő háztartások 25, az egyéb foglalkozásúak 22 százaléka esetében három vagy annál több cselédet írtak össze 1869-ben, vagyis esetükben nem egyszerűen szolga illetve segéderő tartásáról van szó, hanem kiszolgáló személyzet minden valószínűség szerint házi munkamegosztásban működő 3-6 fős csoportjáról, akik szerződésszerűen kapcsolódnak egy-egy háztartáshoz. 3. táblázat A nemek arányának alakulása Ev 1 000 férfira jutó nő 1851 1 008 i 869 1 074 913 1 065 1 023 1880 1 123 1900 1 077 994 1 087 1 055 1920* 1 017 1 039 1 085 1 007 a) A teljes férfinépességhez viszonyítva. Számukat Miskolcon (és valószínű Diósgyőrött) több, mint 2 000 fővel megemelik az itt állomásozó katonai alakulatok. Feltehetőleg nélkülük mindkét időpontban nagyobb mértékű nőtöbblet lenne kimutatható. Forrás: népszámlálások. (Férfiak és nők) Korábbi vizsgálatunk szerint azt állapítottuk meg, hogy a XIX. század közepe előtt nem találunk kirívó aránytalanságokat Miskolcon a férfiak és nők egymáshoz viszonyított számának tekintetében. A városban valamint a szomszédos Hejőcsabán mindöszsze enyhe nőtöbblet észlelhető, amely a szolgálólányok feltételezhető bevándorlásával magyarázható, míg a környező ipari falvak szinte 1( > FARAGÓ T. 2000.169-172. p.
