Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

tett, illetve azok, akik a helyi vezető részvénytársaságok közül többben is tevékeny részt vállaltak. így leszűkítve, e belső körben már csak kilenc személy maradt. Ok alkotják e csoport felső rétegét, ők a vállalati irányításban valóságosan résztvevő vezérigazgatók, igazgatók vagy elnök-vezérigazgatók, akik saját vállalatuk operatív irányítása mellett a csoportátlag szerint egyenként több mint három részvénytársaságban bírtak magas pozíciókkal. Közéjük tartoztak a Borsod-Miskolci Gőzmalom mindenkori vezérigazgatói (Radvány István és Schrecker Salamon Lipót), valamint a Miskolci Kereskedelmi és Gazdasági Bank (Neumann Adolf) és a Miskolci Takarékpénztár vezérigazgatói (Csáthy Szabó István, Furman Ferdinánd és Lichtenstein László). Mellettük három kereskedő, Koós Soma a BorsodMiskolci Hitelbank, Kubacska István és Lichtenstein József a Miskolci Hitelintézet élén azok, akik életük valamely szakaszában vezérigazgatói vagy elnökei e pénzintézeteknek úgy, hogy közben saját kereskedelmi tevékenységükkel sem hagynak fel. Jól érzékelhetően két nemzedék képviselői, akik - Neumann Adolf kivételével, aki 59 éves korában meghalt - még 70 éves korukon túl is aktívak. Az első nemzedék képviselői, Radvány István gőzmalom-igazgató a kezdetektől, Koós Soma, a Borsod-Miskolci Hitelbank vezérigazgatója pedig 1885-től a város vezetésében is részt vettek és hol választottként, hol virilisként a korszak végéig tagjai maradtak a testületnek. A leghosszabb időt, 41 évet Radvány István, a Borsod-Miskolci Gőzmalom első vezérigazgatója töltött a városi képviselő-testületben, majd a törvényhatósági bizottságban. Szülei, akiknek iparvállalataik voltak Rozsnyón, gondos nevelésben részesítették, biztosították számára, hogy kereskedelmi iskoláit Bécsben és Budapesten végezhesse. 33 éves, amikor 1865-ben letelepedik Miskolcon. Ekkor már egy éve vajúdott egy olyan gőzmalom építésének az ügye, amely kovamalomkő előállítására is alkalmas lett volna. Az elgondolás attól a vállalkozó szellemű Szabó Gyula gyógyszerésztől indult, akiről az értelmiség gazdasági szereplésének tárgyalásakor már volt szó. A Tokaj-Hegyalját majd filoxéramentes amerikai szőlővesszőkkel betelepítő hírneves szőlőtermelő gyógyszerész, összefogva Kois Endre vasúti mérnökkel, már letelepedésének évében meghívta társaságukba Radvány Istvánt és további két évig tartó szervezőmunka eredményeként, 1867-ben megindították a termelést a gőzmalomban, amelynek vezérigazgatója Radvány István, elnöke Szabó Gyula, alelnöke pedig Kois Endre lett. Radvány István igen