Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

tegnek, hogy több mint a fele olyan nőkből - leginkább özvegyekből - állott, akiknek házastársa korábban valamely más foglalkozási kategóriában szintén tagja volt a legnagyobb adózók csoportjának. A 31 háztulajdonos közül egyetlen személy sem jutott be sem pénzintézet, sem ipari részvénytársaság vezetőségébe. A viriliseknek ez a rétege volt a legpasszívabb. Nem politizált, a tőkés termelés áramlatába pedig legfeljebb közvetve kapcsolódott be. Földbirtoka két személynek volt, az egyik egy 119 kat. holdas kisbirtok, a másik egy 190 és egy 528 kat. holdból álló középbirtok. 1898-ban és 1900-ban feltűnően sok a háztulajdonos a legtöbb adót fizetők között. A korábbi években 4-7 házbirtokost vettek fel a névjegyzékekre, a századfordulón viszont már tizennyolcan vannak. Ebben két ok játszhatott közre. Az egyik, hogy 1878-ban a Szinva áradása következtében a város házainak nagy része elpusztult, majd az árvíz után százakra menő új építkezések kezdődtek, amelyek a század utolsó éveire lettek adókötelesek. Erre enged következtetni, hogy a fentebb említett 18 háztulajdonoson túl még további 14 személynél jelöltek jogcímként háztulajdont a névjegyzékek. Ok azonban egy magántisztviselő és a kisiparosoknál már említett Fantóly János lakatos kivételével túlnyomórészt zsidó kereskedők és vásárbérlők, akik a bor- és bőrkereskedelemből szerzett tőkéjüket fektették házingatlanokba. Vagyonuk mértékére jellemző, hogy a 3-6. ranghelycsoportban fordultak elő. Akiknek a háztulajdon mellett nem volt polgári foglalkozásuk - Xivkovich Emil Borsod megye falvaiban földbirtokos és a rejtélyes Rott E. M. - a legvagyonosabb polgárok közé tartoztak, ténylegesen fizetett adójukkal az első ranghelycsoportban. Ezen túl azonban soha sehol nem lehetett találkozni a nevükkel. A másik ok, ami a háztulajdonosok létszámának hirtelen és rövid ideig tartó emelkedését okozta a századfordulón, hogy nagy számban kerültek a névjegyzékre egykori vagyonos virilisek özvegyei vagy örökösei, akik viszont - vagy mert maguk is meghaltak, vagy nem bírták a versenyt - hamar lekerültek a névjegyzékekről. A háztulajdonosok régi polgárjoggal és nemesítéssel rendelkező részének lett volna leginkább alkalma a polgári államot megteremtő 1848-as törvények előtt részt venni a polgárosodás irányába ható első miskolci pénzintézet, a Takarékpénztár alapításában. A régi joggal rendelkező kereskedők ezt meg is tették, hasonló jogállású háztulajdonosokat nem találunk az alapítók között.