Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

Az a kilenc személy, akiket vagyonuk 10 évnél tovább tartott meg a csoportban, az élelmezési és a ruházati ipar köréből kerültek ki. Valamennyiüknek volt - átlagosan két - saját háza. Heten lettek igazgatósági tagjai valamely pénzintézetnek, de leginkább azoknak a hitelszövetkezeteknek és bankoknak, amelyekben az elit tőlük társadalmilag elismertebb vagy vagyonosabb rétege vizsgált időszakunkban sohasem fordult elő. (Például a Népbank vagy az Agrárbank és Polgári Takarékpénztár). A kisiparosok közül ipari részvénytársaság vezetőségébe senki sem került be, és földbirtokba is csak az egyetlen Újhelyi Miklós mészáros fektette a pénzét, aki egyébként 32 éven át tagja maradt a virilis csoportnak. Köreikben nemesítés még csak véletlenül sem fordult elő, viszont öten - Blumenstock József és Rácz József szabó, valamint Friedmann Vilmos, Geiger László és Koos Károly mészáros - tagjai a Nemzeti Kaszinónak. Különleges helyet foglalt el a csoportban a múlt század utolsó harmadának legtöbbet foglalkoztatott nyomdatulajdonosa, Forster Rezső, aki szerteágazó pénzintézeti kapcsolatokkal rendelkezett. Tulajdonrészt szerzett a Borsod című lapban és annak egész fennállása alatt szerkesztette is azt. A jómódú ceglédi kereskedő fia a pesti Hampel-féle kereskedelmi iskola elvégzése után németországi tanulmányútra ment, majd a legnevesebb pesti kiadóknál és nyomdatulajdonosoknál, mint Wodianer, Werfer, Légrády testvérek - szerzett gyakorlatot. 1872-ben, 39 évesen telepedett le Miskolcon, miután itt megvette a másik neves nyomdász, Rácz Ádám felszerelését. A Kereskedelmi és Iparkamarában aktív szerepet játszó Forster Rezső 1884-ben, az ipartörvény országgyűlési tárgyalása idején iparos kört sürgetett, ahol hírlapokat és könyveket is lehet olvasni és a társadalmi kérdéseket meg lehet vitatni. E felvetése azt is mutatja, hogy bár a Polgáregyletnek is hasonló céljai voltak megalakulásakor, az 1880-as évek közepére tagjai már inkább függetlenségi érzelmű, politizáló értelmiségiek, akik megfeledkeztek az egylet eredeti céljairól. (Háztulajdonosok) Jellegzetesen alakult a névjegyzékekre háztulajdonosként felvett 31 személy csoportja. (Itt csak azokról van szó, akiknek más polgári foglalkozásuk nem volt.). A birtokát vesztett kisnemesség egy csoportja ezen a területen próbálta korábbi életszínvonalát - vagy inkább annak látszatát - fenntartani. A 31 háztulajdonos közül kilenc 1848 előtti nemesítéssel rendelkezett és 10 személy a régi polgárság soraiból került ki. További jellegzetessége ennek a ré-