Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

ra utal, hogy nem egyértelmű az elutasítás, voltak már a közgyűlésben olyanok, akik pártolták Miskolc törvényhatósági jogállását. Ne feledjük ekkor a miskolci virilisek már egységesen a város mellett álltak.

188 Az elutasító határozat indoklása már nem tartalmazott a korábbiakhoz hasonló konkrét indokot, pusztán mint a vármegye „életképességét kockáztató megcsonkításról" ír az alispán a felirattal kapcsolatban.

189 A kérvény részletesen felsorolta azokat a tényezőket, amelyek alapján Miskolcnak a törvényhatósági jogot megadhatják. Ez a dokumentum egyben bemutatja azt a fejlődést is, amelyet a város az árvíz óta elért: Miskolc népessége 1890-ben 30 408 fő, lakóházainak száma 5600. „Belélete eleven. Mozgékony, kereskedelmi forgalma élénk, minőt kevés vidéki város mutathat fel." Székhelye két püspöknek, nyolc különböző felekezetű lelkésznek; közoktatási intézetei: egy fő, és egy algimnázium, polgári, ipari, kereskedelmi iskola, két felső leánynevelő intézet. Van állandó színháza, székhelye a MÁV üzletvezetőségének, ipari és kereskedelmi kamarának. A városban van királyi törvényszék, pénzügyi igazgatóság, dohánybeváltó hivatal, 6 pénzintézete, több ipari üzeme és 3 vasútállomása van. A városban üzemel gázvilágítás, telefonhálózat, kövezett utcái aszfaltborításúak. Székhelye egy hadosztály, egy dandár és egy honvéd gyalogezred parancsnokságának. Kitűnő laktanyákban egy honvéd gyalogezred és 2 zászlóalj lovasság állomásozik. Összehasonlítva a várost a 25 törvényhatósági joggal rendelkező településsel csak 11 fizet több egyenes állami adót és a községi háztartás hiányának pótlására 8 város vet ki hasonló vagy kisebb városi pótadót. Ugyanakkor Miskolc évente 32000 forintot fizet be a megye pénztárába,

190 ebből a megye csak 6700 forintot fordít vissza a városra. Miskolc törekvésének erkölcsi indoka: „A vármegye alkalmas lehet arra, hogy egy nagy testület szétágazó akaratát központosítsa, hogy kisebb városok, községek önkormányzatát, közigazgatását ellenőrizze, azokra felügyeljen, de nem alkalmas és a legjobb akarat mellett sem képes a_ra, hogy egy, a vármegye céljaitól külön céllal, rendeltetéssel bíró ; ^y város 188 A század 70-es éveiben a megyei virilisek között általában 45-52 miskolci illetőségű volt a 90-es évek elejére számuk elérte a 70-75 főt. Ez is példázza a város lakosainak anyagi gyarapodását. 189 SZENDREIJ. 1911. II. k. 193. p. 190 Útadó, betegápolási alap, megyei tiszti nyugdíjalap, kiállítási költség.