Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

A bíróságok felügyelete, egymáshoz és társhatóságaikhoz való viszonya szabályozottá vált. Az igazságügy-miniszter főfelügyelete mellett minden bírósági elnök szolgálati felettese, felügyelő hatósága lett bírói munkatársainak. A magasabb fokú bíróság szervezeti - felügyeleti jogot kapott az alacsonyabb szintű felett. A bíráskodási tevékenységre nézve hierarchikus viszony alakult ki az egyes bírósági fokozatok között. Pontosan szabályozottá vált a hatásköri és illetékességi összeütközés során követendő eljárás, az azonos fokú bíróságok egymáshoz való viszonyának kérdése. Törvény szabta meg a bíróságok belső szervezetét, a bírák, a segéd- és kezelőszemélyzet alkalmazási feltételeit, függetlenségük biztosítékait és összeférhetetlenség eseteit. Az igazságszolgáltatás szervezetét nézve a dualista rendszer világosan elkülönítette egymástól a rendes és különös bíróságokat. Az ítélkezés súlypontja a rendes bíróságokra tevődött át. Kiépítésük során határozottan érvényesült a decentralizáció elve, amely szerint a jogviták zömét ott kell elbírálni, ahol azok keletkeztek. A kiegyezés szabta közjogi keretek között lehetőség nyílt a bírósági rendszer átalakítására is. Ennek első jele az 1868/54. tc. volt, amely a polgári törvénykezési rendtartást szabályozta újra. A törvény radikálisan átalakította az addigi bírósági szervezetet. Polgári ügyekben a szabad királyi városokban és rendezett tanácsú városokban első fokú bírói jogkört a városi bíró vagy helyettese kapott. Megyékben a szolgabíró és esküdtje, valamint a megyei törvényszék járhatott el bírói jogkörben első fokon. Másodfokon a pesti és a marosvásárhelyi királyi ítélőtábla döntött, a bírósági hierarchia élére a pesti székhelyű magyar királyi kúria került. Ez a fórum két osztályra tagozódott. Az egyik a felterjesztett ügyek alakiságának felülvizsgálatát látta el (semmítőszék), a másik a fellebbvitel során érdemi elbírálásra kerülő kérelmekről döntött (legfőbb ítélőtábla). A törvény jelentős intézkedése volt, hogy korrigálta az ITSZ szabályát a községi bírói hatáskörrel kapcsolatban: az ügydöntő hatáskörét elvonva kimondta, hogy a közigazgatás legalsó szintű tisztviselője nem bíráskodhat, csupán közvetítő joghatósága van. Ez a döntés bátortalan állásfoglalás volt a közigazgatás és bíráskodás elválasztásának máig nehezen tisztázható kérdésében. A kis perértékű ügyek nagy részében igen fontos szempont a gyorsaság, ezzel azonban a perjogi garanciák (védő jelenléte stb.) szorultak háttérbe. Még jelentősebb döntés volt az alispáni ítélőszék megszüntetése, amelynek szerepét a neoabszolutizmusban a járásbíróságok vették át, és