Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

megyékhez kerültek. A vármegyei igazságszolgáltatás szervezetében sem történt döntő változás. A politikai, közigazgatási, bírói ügyek elkülönítésének 1848-ban nem volt meg a törvényi alapja. A bírák választásának jogát és az úriszék felügyeletének jogosultságát viszont 1848-ban a vármegyék elvesztették. Megszűnt a magánföldesúri bíráskodás, felszámolták az úriszékeket (1848/11. tc.). A korábbi, hatáskörükbe tartozó kisebb polgári perek a szolgabírói székhez, a jelentősebb polgári és büntetőügyek a megyei törvényszékekhez kerültek. A volt úrbéri viszonyból eredő viták a közigazgatási út helyett a bíróságok elé kerültek. Ezekről végső fokon a királyi kúria döntött. Az 1848/22. tc. 31. §-a megtiltotta a nemzeti őrsereg tagjainak testi büntetéssel való fenyítését. A törvényhozás ekkor még nem oldotta fel az osztrák katonai büntetőjog hatályát. A sorkatonákra változatlanul a régi hadijogot kellett alkalmazni. A nemzetiségi és parasztmozgalmakkal szemben a forradalom (saját védelmére) statáriális és rendkívüli bíráskodás bevezetésére kénvszerült. Az 1848. június 12-i, a nádor jóváhagyásával kiadott rendelet a rögtönítélő bíróság hatáskörét „az ország békéjének s a törvényes közrendnek erőszakos kitörésekkel kísért lázadás, lázítás, lázadásra bujtogatás s annak követkéztébeni gyilkosságok, rablások és gyújtogatások" eseteire terjesztette ki. A Honvédelmi Bizottmány 1848. október 16-i utasításában felfüggesztette a civil bíróságok működését, és - a népfelkelés sikerének biztosítása érdekében - kiterjesztette a haditörvényszék hatályát a népfelkeléssel szemben tanúsított engedetlenségre is. Az utasítás a katonai és polgári biztosok, valamint a községi, városi elöljárók számára katonai törvények szerinti statáriális jogkört biztosított. Az 1849. február 13-i vésztörvény alapján létrehozott bíróságok már a szervezett önvédelem eszközei voltak. Jellegüket tekintve rögtönítélő hadi és polgári vegyes bíróságokként működtek. Tagjaikat a Honvédelmi Bizottmány nevezte ki, szervezetileg függetlenek voltak a megyei bírósági rendszertől. Polgári és katonai tagokból álltak, azonos eljárás szerint bírálták el a katonai és civil személyek cselekményeit. Ezen bíróságok felügyeletét is az igazságügy minisztérium látta el. A rendkívüli bíróságok egyik változata a főhadsereggel együtt mozgó vegyes bíróság, a tábori vésztörvényszék volt. Fontos szerepet töltött be a pesti vészbíróság. A Honvédelmi Bizottmány a következő hónapokban összesen 18 vészbíróságot állított fel, amelynek tagjai részben katonák voltak. A rendkívül eltérő ítélkezési gyakorlat egységes irá-