Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

A KIEGYEZÉS Deák, a kiegyezés korának legnagyobb hazai politikai tekintélye, azt vallotta, hogy a nemzet és az uralkodó viszonyában a szakítás előtti törvényes kapcsolatot kell feleleveníteni, azaz a 48-as alap állítandó helyre. A jogfolytonossághoz ragaszkodva elutasította az Októberi Diplomát és az emigrációban meghirdetett elszakadást egyaránt. A monarchia, mint államforma megfelelt a korabeli európai hatalmi viszonyoknak, biztosította az egyensúlyt Közép- és KeletEurópában. A cári Oroszország terjeszkedésének útjában álló gát volt, olyan hatalom, amely képes fegyveres erővel is meghiúsítani a cári birodalom balkáni terjeszkedését. A kiegyezés első állomása a parancsuralmi kormányzás politikájának bukása a birodalmi tanácsban, amelyet személyi változások jeleztek, elsősorban Schmerling államminiszter lemondása. 1865. június végén sor került Zichy Hermann magyar kancellár felmentésére, helyét a konzervatív csoport tagja Majláth György töltötte be. Július l-jén számolták fel a katonai bíráskodást, és állították vissza a helytartótanács provizórium előtti hatáskörét. A helytartótanács élére Pálffy Móric helyett Sennyey Pált nevezte ki az uralkodó. A kormányváltozás célja mindenekelőtt - a birodalom egységének érdekében - a magyar kérdés rendezése volt. A megoldás első állomásának, a magyar államjogi fejlődés eredményeként minden kibontakozási terv mellőzhetetlen tényezőjévé vált országgyűlés összehívása számított. Deákék minden körülmények között az összeülő országgyűlés legalitását kívánták biztosítani, s ezért ragaszkodtak a választásokat törvényesen lebonyolító Központi Választmányok működtetéséhez, amely feltételezte a megyei közgyűlések összehívását. A kiegyezés-párt az országgyűlés sikerének indokként alkalmazásával és az új főispánok személyének megválasztásával érte el, ahogy a megyei közgyűlések kizárólag a választási feladatra korlátozzák működésüket. A kiegyezési tárgyalások fogadtatásáról híven beszámol a borsodi megyefőnök legutolsó hangulatjelentése, szűkszavú, de annál tartalmasabb: „Kegyelmes Uram! Vonatkozom excellenciádnak múlt év december év 4-én f. év ápril 22-én és május 4-én kelt magas leirataira, az ezen kormányzatom alatti Borsod megye közhangulatát illetőleg fölkívánt alázatos jelentésemet következőkben adom elő. -