Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
jelent a gyapjúvásárról. „Az 1842-ik miskolczi Orbán-napi gyapjú vásár nem felelt meg tökéletesen a várakozásnak, a vásárt megelőző hét hideg lévén, mostani alig lehete; még így is a befuvarozott mintegy 900 mázsa gyapjú mind eladatott. A két nyíratú gyapjú ára 1 mázsa 38-54 frt. Az egy nyírásué 50-70 frt." Két év múlva, az 1844. évi Orbán-napi gyapjúvásárt szintén élénknek és jónak minősítették. „Vevők elegen mutatkoztak, s jóllehet a gyapjú-piaczra alig állíttatott ki száz mázsa, mégis több eladások történtek, részint a házaknál, részint szerződések tétettek úgy, hogy az eladott mennyiséget ezer mázsánál többre lehet tenni. Kétnyírású volt 46 pengőforinttól 64 frt-ig, egy nyírású 60 pft-tól 82 frt-ig és így lehet mondani, hogy a közönségesebb gyapjú hat, nyolcz pfrt-tal, a finomabb tíz, tizenkét pfrt-tal fellyebb hágott, mint a tavalyi ár." 764 A következő évi beszámoló a gyapjúvásárról megemlíti, hogy ezer mázsányi gyapjú került Miskolcon a vásárlókhoz, akik között volt olyan is, aki Belgiumból érkezett. 765 A piacrendőri szabályok nem említik, hogy a város mely részén jelölték ki a gyapjúvásárok helyét, de valószínűsíthető, hogy a Búza tértől északra, a szentpéteri országút mellett, ahol más országos alkalmakkor az állatvásárokat tartották. 1892-től megváltozott ez a színtér, hiszen ekkor épülnek fel a Gömöri pályaudvar környékén a közraktárak, s ez lesz az országos gyapjúvásár helyszíne. Az új vásártér kijelölését indokolta a vasúti pályaudvar közelsége, másrészt a raktárak szinte korlátlan befogadóképessége. Az 1893. évi Kereskedelmi és Iparkamarai jelentés tartalmazza, hogy „a gyapjúvásár a Hitelintézet áruraktárának soutterain helyiségében és beraktározásával tartatott meg, azaz mintaszerinti vételek kizárásával, hogy a vevő a gyapjút azonnal átvehette, s szállíthatta. A közvetítést a Hitelintézet vállalta el csekély jutalék mellett, ha tulajdonos, vagy megbízottja meg nem jelenhetett." 766 Az 1890-es évek miskolci gyapjúvásárairól általánosan az volt a közvélekedés, hogy „a budapesti aukcziókon kívül ez volt az országban az egyedüli normális vásár." 767 1901-ben kiemelkedően nagy mennyiséget, 4000 bálát, 1902-ben 2000 bálát, 1903-ban 2600 bálát, 1904-ben 2600 bálát (= 2700 mázsa mennyiséget) és 1905-ben 2000 bálát adtak el. A miskolci gyapjúvásár „felhozatal" Borsodon kívül He1M SZENDREI J. 1911. IV. k. 800. p. 765 Miskolczi Értesítő, 1845. 21. szám 766 A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1893. 43. p. 767 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 802. p.