Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

ves, Gömör, Zemplén, Abaúj, Szabolcs és Hajdú megyék településeiről származott, s az árakat a világpiaci árakhoz viszonyítva alakították ki. A miskolci különlegességnek számító országos gyapjúvásár fénykorát a XIX. század utolsó, XX. század első évtizedében élte. Amikor Nagy Ferenc polgármester 1912-ben megjelentette Miskolc közállapotairól szóló - tudományos igényű - jelentését, ebben már nem történt említés a termékkereskedelem e fontos árujáról.

768 Ezt csak megerősíti egy 1929-ben megjelent várostörténeti összegezés, amelyben a következő olvasható: „Gyapjúvásárok évente tartattak a békeévekben a Miskolci Hitelbank áruraktáraiban. Sajnos, a trianoni helyzet óta nem sikerült azok felelevenítése. E vásárokat bel- és külföldi (osztrák, morva) gyárosok élénken látogatták. A miskolci XX. gyapjúvásáron, 1912-ben forgalomba került Abaúj, Borsod, Gömör, Heves, Szabolcs, Zemplén vármegyékből összesen 1988 bála (163 016 kg) gyapjú."

769 1925-ben ünnepelte a Miskolci Kereskedelmi Testület fennállásának fél évszázados történetét. Máday Lajos a Gyáriparosok Országos Szövetségének miskolci titkára tanulmányban elemezte Miskolc gyáriparának jelentőségét a helyi kereskedelemben.

770 Megállapította, hogy amikor a miskolci kereskedők testületbe szerveződtek, gyáriparról még szólni sem lehetett. Egyedül a gőzmalom és egy szeszgyár volt az, amely az élelmiszeripar körébe volt sorolható. A mezőgazdasági gépgyártás előfutárai (Leszih Miksa, majd Szilágyi és Diskant, valamint Hercz, Moskovits) csak jóval később, a századfordulót megelőzően jelentek meg. A miskolci kereskedelem volt az elsődleges segítője a gyáripar fejlődésének, s a gyáripar hatása a kereskedelemre csak a XX. század első, második évtizedétől érzékelhető. A miskolci (tehát nem diósgyőri) gyáripar termékeinek 80%-a került ekkor miskolci kereskedőkhöz, s tőlük a felhasználókhoz. „A miskolci kereskedelem nemcsak a fogyasztók ellátását, hanem a helyi gyáripart, Miskolc nagy gyáriparát van hivatva kifejlődésében elősegíteni" - írja a szerző. Akkor úgy vélte, hogy az elkövetkező fél évszázadban a kereskedelem az élelmezés, a ruházat, a gépgyártás, az üzemanyag és főként a vegyipari szakmákban fog előrelépni, ezek lesznek a hagyományos ágazatokkal szemben a húzó, a tőkét termelő ágazatok. A várostörténet további évtizedei valóban ezt bizonyították. 768 NAGY F. 1913. 53-54. p. 769 Halmay B.-Leszih A. 1929. 419. p. 770 MÁDAY L. 1925.104-107. p.