Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

rög és zsidó közösségekre, mint a kereskedelem szervezőire és irányítóira gondolva ez igaz is. Ezt támasztja alá a városról - helybéliek és mások által is - alkotott, terjesztett kép. Ezek közül néhány a következőket emeli ki: „a miskolczi hegyek kiváló minőségű bora borkereskedelmünket virágoztatta fel, ... ezzel időben jelentőség dolgában csupán gabona- és gyapjúkereskedelmünk versenyezhetett", vagy: „Miskolczot a tiszáninneni Magyarország fő kereskedő városának mondják, ...búzapiacza tágas, nagy térrel a gabona kereskedésre nézve felső Magyarország legélénkebb forgalmú piacza. Országos vására van öt, melyek közül a májusi gyapjú, az augusztusi és októberi a termények miatt, távolabb helyről is igen látogatott." A kereskedő város képét kissé árnyaltabbá teszi a következő minősítés: „A bor-, gabona- és marhakereskedésen kívül iparral is foglalkozik Miskolc. Csizmadiái ősidők óta vetélytársai a debreczenieknek... már régebben lábra kapott az úribb ipar is, pl. a kőedény- és burnótgyártás. Öt vásárjára ma is tódul a vidék; a hetenként kétszer tartott piaczot azonban most már a Városház tér szűk torkolata elé, az aszfalt gyalogúttal szegett koczkaköves kocsiútra szorította a civilisatio."

761 A város hagyományosan nagynak és jónak tartott gabona- és terménykereskedelme 1898-tól újabbal bővült. Ekkortól országos sörárpavásárnak adott helyet Miskolc. 1901-ben 700,1902-ben 750 vagon sörárpát értékesítettek, s ez a mennyiség az első világháború kitöréséig állandósult. Az 1912-ben tartott XV. sörárpavásáron 18 000 mázsa termény cserélt gazdát. A háború után 1928-ban volt a legnagyobb vásár, 86 termelő 500 vagon sörárpát szállított piacra, amely jobbára belföldi vásárlóknál lelt gazdára.

762 A gabona- és élelmiszervásárhoz, kereskedéshez hasonló volt az állati termékekkel való kereskedés. Ezek közül is a bőrkereskedelem emelkedett ki, amelyből nagyon sok származott importból, főleg a Balkánról. A tímárok 3-4-szer annyi bőrt dolgoztak ki, mint amennyi a városi vágásokból, vágóhelyekről származott. A balkáni kordovány mellett elsősorban lóbőrt importáltak, évente a tímárok átlagosan 500 lóbőrt készítettek elő további feldolgozásra.

763 Az állati termékek sorában különös hangsúlyt kapott a gyapjú, s ez a XIX. század elejétőlközepétől létezett, csak a városi történetírás figyelmét kerülte el eddig. A Miskolczi Értesítő című hetilapban 1842-ben több írás is meg7rtl SZENDREI J. 1911. IV. köt. 766-769. p. 762 HALMAY B.-LESZIH A. 1929. 418. p. 763 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 799-800. p.