Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

turális termelés amikor ipari jellegű serfőzéssé fejlődik 1889-et írunk. Egy Zurich János nevű mester létesített olyan üzemet, amelyben 3 munkás negyedév alatt 536 hl sört állított elő. Ez a műhely folyamatosan üzemelt 1917-ig, amikor megalapították a központi városi szeszfőzdét. 1918-tól már a Dréher serfőzde is főlerakatot tartott fenn Miskolcon.

757 A Búza tér szomszédságában, a Zsolcai kapu 5. sz. telken 1907-től működött a Haggenmacher Kőbányai Rt. lerakata, az ott megfordultak emlékezetében „csak" Hági maradt a legendás múltú söröző. Az épület oromzatán - egykor - a sernevelés eszközeit ábrázoló cégér volt látható. Efölött pedig egy későbbi, kovácsolt vasból készült cégér a H betűvel, vagyis a Hági rövidítését jelző emblémával. A XX. század elején létesült söröző bérlői megtartották annak eredeti elnevezését, amelynek magyarázata a következő: az itt megforduló, vásárra járó sokadalom nem tudta kimondani a söröző, ill. sörgyáros család nevét, s azt így rövidítette, így tette érthetővé a maga számára. A Hági elnevezés a Búza tér szomszédságában így maradt meg, s eredetét ma már senki sem firtatja.

758 A sörfogyasztásnál kisebb mennyiségű volt a szódavíz fogyasztása, így gyártása sem tett szert nagyobb jelentőségre. Ez annak ellenére is igaz, hogy 1881-ben öt kézi erővel működő üzemet is szikvízgyárnak neveztek a kamarai összeírások Miskolcon. 1891-ben feljegyezték, hogy „ez az iparág rohamosan emelkedik", majd 1902-ben megjelentek az elektromos töltőgépek, s más gépi berendezések. Valószínű, a fogyasztással lehetett összefüggésben, hogy 1902-ben bevezették a „szikvízfogyasztási adót".

759 Az 1912-es, háború előtti utolsó iparstatisztikai összeírás (annak is a gyárakra és ipari üzemekre vonatkozó része) mindössze egyetlen üzemet tüntet fel a belvárosban, s ez az Első Miskolczi Szikvízgyár volt, amelynek működéséről részletes adatokkal nem rendelkezünk.

760 A sokadalmakon, vásárok, piacok alkalmával értékesített termékek, használatos mértékek és folyton változó értékek (s természetesen pénznemek) sorát lehetne folytatni, közelíteni ezzel is az egykor volt előd-generációk színes és változatos hétköznapjaihoz, életéhez. Történelmi ismereteinkben a XVIII. századtól Miskolcról a kereskedő város képe bontakozik ki és erősödik meg bennünk. Az egykori gö757 Halmay B.-Leszih A. 1929. 538. p. 758 DOBROSSY 1.1985. 82. p. 759 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 756. p. 760 Gombár I.-Peiker B. 1912.114-115. p.