Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

ipartörvény alapján Miskolc város képviselőtestülete 1873-ban úgy döntött, hogy számos ipari szolgáltatás területén új szabályozást léptet életbe. Témánk szempontjából érdekes, hogy a szállodák (vendégfogadók), korcsmáitatás, kávéházak működtetése, személy- és teherszállítás, az árusítás bizonyos területein is megszülettek a működés új szabályai, keretei.

747 1879-ben egy miskolci adóösszeírásból kiderül, hogy a városban 236 kereskedő és 1039 iparos él. 352 családnak jelentett megélhetést a közvetítő kereskedelem, a házalás, a kistételű piaci értékesítés. A viseletet és az élelmezést szolgáló iparosok közül lábbeli készítőkből volt a legtöbb (csizmadia 302, cipész 75 fő), jó piacuk volt a szabóknak (78 fő), a bőrkikészítő tímároknak (41 fő), s még 22 mester tudott megélni a miskolci fekete fürtösguba készítéséből. A nyersbőr miatt alapanyag-termelők voltak a mészárosok, más vonatkozásban viszont (a hentesekkel) a város húsellátását szolgálták (számuk a félszázat lényegesen meghaladta).

748 A vásárra termelő kézművesipar mellett a manufaktúrák korában, a gyári termék-előállítás a XIX. század 30-40-es éveitől válik egyre jelentősebbé. A fazekas termékek mellett elkezdődik a kőedények gyártása (előzményeivel a XVIII. században is találkozunk). Először mint kereskedelmi terméket, Bécsből, Cseh- és Lengyelországból görög kereskedők szállították a miskolci boltokba, vásárokra a különféle edényeket, főleg tányérokat. 1833-ban aztán Miskolcon is megalakult a fajansz, a kőedény és a porcelán előállítására szakosodott gyár. A különböző megbukó, majd újjászerveződő vállalkozások végigkísérték az egész századot. 1885-ben már komoly gépi berendezésű gyár ontotta porcellán, majolika és tömör kőedény termékeit a vásárlók igényeit kielégítendő. A gyár napi termelése elérte a 4000 darabot. Amikor 1894-ben létrehozták a Miskolczi Agyagipari Részvénytársaságot, a kapitalista termék-előállítás sajátos útjára léptünk, pontosabban lépett Miskolc is. Hasonló a váltás az élelmiszer iparban. A Szinvára telepített gabonaőrlő malmok mellett, majd azokat felváltva 1864-ben megkezdte működését a Borsod-miskolczi Gőzmalom. Egy-másfél évtized múlva évente 100 000 mázsa lisztet állítottak elő, amelynek feldolgozása a változtatások sorát indította el: a kenyeret, a cipót, perecet, zsemlyét előállító kézművesek helyett megjelentek a kenyérgyárak. A város úgy lépett át a XX. századba, hogy természetesnek vélte: a bútort nemcsak fából, hanem vasból és 717 Vö.: SZENDREI J. 1911. IV. köt. 588. p. ™ SZENDREI J. 1911. IV. köt. 592. p.