Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

rézből is gyártelepen állítják elő (1906). A téglavetőket felváltották a téglagyárak (1870-1881), a szövőszékek helyett az abroszok, asztalkendők, más textíliák előállítója a fonó- és szövőgyár (1905), a kalapos kézművesek helyébe az 1890-es évek elején a Pelikán és Gyukits kalapos gyár (valójában 30-40 munkást foglalkoztató műhely) lépett. 1892-től a gőzgépeket is használó - most már valóságos - gyár évi 30 000 db keménykalapot állított elő. Az évi „divatcikk" az 50 000 darabnyi nyúlszőr kalap immár nemcsak vásári termék, vagy bolti áru, hanem exportcikk, amely elkerült az ausztriai örökös tartományokba, de Európán túli piacokra is. A kötött és szövött áruból készült kesztyűkön kívül teret hódít a finom bőrkesztyű, de a céhes iparos helyett 1873-tól már a Brucker Péter és Kanger Filome nevű vállalkozók kaptak iparengedélyt a kesztyűk „gyári" előállítására.

749 Az 18701882 közötti időszakban harisnyakötőgyár működött, ahol kézi erővel hajtott gépeken állították elő a harisnyákat, tehát a néhány fős vállalkozás manufaktúra volt. A csődbe jutott üzemet 1882-ben elárverezték, s berendezéseit a jobb pozícióban lévő debreceni, hasonló vállalkozás vásárolta meg.

750 A céhes mesterek közül a szabók foglalkoztak nyakkendő-gyártással, de ez a viseleti darab a termékek árszabásaiban nem lelhető fel. A miskolci nyakkendőgyár a XIX-XX. század fordulójának tőkés vállalkozásai közé sorolható. Rozsnyóról települt át az üzem, a Kereskedelmi és Iparkamara adatai szerint volt, amikor 120-150 embert foglalkoztatott. Az előállított termékek mennyiségéről, az értékesítésről és a piaci igényekről, adatokkal azonban nem rendelkezünk. A cég Zsorna Gusztáv és Társa nyakkendőgyára név alatt az 1912. évi iparvállalati listán szerepelt, működésének megszűnése a háború időszakára tehető.

751 Az élelmiszer- vagy élelmezési ipar köréből a gyarmatáruként ismert és behozott cukor helyett kiemelkedett az 1892. évi alapítású Deutsch és Pollák-féle cukorgyár. A kamarai adatok szerint jelentős alaptőkével, gépi berendezéssel hozták létre, s kezdetben 22 munkást foglalkoztattak. 1893-ban az évi 2800-3000 mázsás termeléssel távolabbi piacok igényeit is kielégítették. Az iratok szerint nemcsak a hétköznapi fogyasztású „kristály"cukrot állították elő, hanem másfajta édességeket is, mint selyem- és szaloncukrot, valamint csokoládét. (1905-ben a mai Szeles utcán új üzemet építettek.) A cukor- és 749 A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara Jelentése, 1904.138. p. 750 A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1882. 54. p. 751 Gombár I.-Peiker B. 1912.114. p.