Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

dályozzák meg. Az ellenállásra válaszul júliusban megkezdődött az adó katonai karhatalommal történő behajtása. A katonaság alkalmazása ellen az augusztus 20-i Szent István napi ünnepségeket használta fel a város, többek között díszes kivilágítással ünnepelve az első magyar királyt. A tiltó rendelkezések sora augusztus 26-án folytatódott, a honvédsegélyező egylet javára történő gyűjtéssel egybekötött táncmulatságot a csendőrség betiltotta. Az országgyűlés feloszlatására októberi ülésen reagált a megye közgyűlése és határozatilag mondta ki, hogy nem járul hozzá semminemű intézkedéshez, amely ellentmond a 48-as alkotmánynak, ellenáll a katonai karhatalomnak, s akadályoztatása esetére feloszlatja önmagát. November 3-án báró Vay Lajos főispánt hivatalából felmentették azzal az indokkal, hogy nem akadályozta meg az októberi közgyűlést. A főispánt búcsúztató, vidékről is szép számmal érkező kocsikonvojt, amely a megyeháza előtt gyülekezett, hogy Alsózsolcára kísérje a főispánt, a városban állomásozó vadászzászlóalj feloszlatta. Az országgyűlés feloszlatása nemcsak idehaza, de az európai közvéleményben is megütközést keltett. Ennek ellenére Schmerling a jogeljátszás elméletére hivatkozva megkapta a birodalmi tanács felhatalmazását keménykezű intézkedéseihez. Miután a megyék és városok szinte kivétel nélkül testületileg fordultak szembe az országgyűlés által nem szentesített törvénytelen adószedéssel és újoncozással, betiltották a közgyűléseket. A tilalomnak ellenszegülőket katonai erővel szétkergették. 1861. november 5-én a kormányzás új rendjét vezették be, hangsúlyozottan ideiglenes jelleggel, innen a korszak elnevezése: provizórium. A korszaknyitást jelző, 1861. november 5-én kibocsátott uralkodói rendeletek a közbiztonság megerősítését és a közigazgatás, valamint a törvénykezés szabályos menetének megindítását szolgálták. Az uralkodó hangsúlyozta, hogy az Októberi Diplomával adott engedményeket nem kívánja visszavenni. A kijelentések ellenére a bevezetett kormányzati forma az alkotmányos jogok felfüggesztését jelentette, abszolutisztikus és bürokratikus volt. Az új rendszerben ismét helytartó került az ország élére gróf Pálffy Móric, az 1849-ben kegyetlenségéről hírhedtté vált zsandárparancsnok személyében. Az ő kormányzói kinevezésével egyidőben a közrend elleni vétségeket, a polgári bíróságok hatásköréből kivéve, katonai bíróságokhoz utalták, ezzel a maga nemében páratlan hatáskörű katonai bíróságokat hoztak létre. Az abszolutizmust biztosító in-