Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

élelmiszerekkel kereskedőké, a XX. század elejétől viszont sokkal több, duplája az előzőnek. A „mindenes" szatócsüzletek megtartják jelentőségüket, sőt kedvelt vállalkozási formának tűnik, hiszen számuk folyamatosan növekszik (35-102-146-194). A folyamatot, mint a kereskedelmet „visszafogó" kedvezőtlen jelenséget érzékelte a Kereskedelmi és Iparkamara is. „A szatócs üzletek száma erősen gyarapodik Miskolcon, po. 110-120 körül variál - fogalmaz egy jelentés az 1890-es években -, hasonlóképpen a falvakban, hol eddig üzlet alig volt, ma 2-3 szatócsüzlet áll fenn."

700 A szatócsok bírálata, s az ellenük való tiltakozás, a határozatok, törvények sürgetése állandó kísérője a Kamara évi jelentéseinek. A tiltakozás oka az, hogy a kor szakembereinek meglátása szerint a szatócs ugyan reálisan létező igényeket elégít ki, de a vállalkozás tőkehiányos, ezért az áruk értéke és minősége alacsony, gyenge. A tőkehiány miatt nagy a csőd veszélye (és a tényleges száma), de emellett hátráltatják az erőteljes, a közvetítő jellegű, modern áruértékesítés kialakulását.

701 A kereskedelem termékszerkezetének átalakulását mutatja, hogy a rőfös lassan kiszorul a főutcáról, helyét a divat árus, a divatkereskedő foglalja el. Ezeknek az üzleteknek a száma 1912-ben 28, s közülük 25 üzlet található a Széchenyi utcán. A város egykori piac utcája építészeti képében is megváltozik a XX. század elejére, az élelmiszer és divatáruházak az új épületekben jelennek meg, tehát építtetőik és új tulajdonosaik a várható funkciónak megfelelően alakítják ki az épületek földszinti traktusait és üzletportáljait. Ennek „tiszta formáját" a divat és fűszerkereskedéseknél tapasztaljuk. A „fűszereseknél" az Altmann-cégnek 3, a Berzy-cégnek 2, Fürész Ferencnek, Máhr Pálnak és Weidlich Pálnak egy-egy vállalkozása, üzlete van az átépülő főutcán. 29 fűszerkereskedésből 21 található a Széchenyi utcán és a Városház téren, a többi a becsatlakozó mellékutcákban (Hunyadi, Kazinczy, Szemere, Kisújváros) működik. A „divatkereskedő" az első világháború végére „áruházzá" fejleszti üzletét. A Széchenyi utcán az Amerikai, vagy a Párisi Áruház már osztályokkal rendelkezik, s a vásárló az egyes osztályokon az úri, a női, a vászon, a rövidáru és a kötött-szövött áruk széleskörű választékával találkozik. Az öltözködési kultúra átalakulása érhető tetten a viseleti darabokat értékesítő üzletek további szakosodásában. Külön üzletet „kíván" a férfi kalap, vagy a férfi és női cipőkereskedő. Az 1920-as évek kö700 A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése 1890. 68. p. 701 A Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1891. 22-34. p.