Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

földi tanulmányútjain megismert legjobb holland cégektől vásárolta magvait, azokat már kora tavasszal kontrollozásnak vetette alá és csak a csíraképességnek megállapítása után, annak feltüntetésével hozta forgalomba."

698 Weidlich Pál 1909-1910-ben még nem szerepelt a város legtöbb adót fizető polgárai között, 1920-tól pedig már az elsők között jegyezték. így nemcsak a város képviselőtestületének lett tagja, hanem a banki életnek is, nevezetesen a Nemzeti Bank miskolci fiókjánál viselt tisztséget. Lillafüredi nyaralójában, az ún. Weidlichvillában - a megmaradt vendégkönyv bejegyzései szerint - nemcsak a miskolci, hanem a hazai üzleti élet közismert képviselői fordultak meg. Az élelmiszer boltokat bemutató táblázat jól mutatja, hogy az ún. fűszer és csemege üzletek voltak az egyetlen, de legalábbis meghatározó fórumai a bevásárlásnak. Versenytársuk a pékműhelyekből kikerülő termékek lehettek, de a kenyeret, perecet és péksüteményeket vagy a fűszerboltokban árultak, vagy a pékségek saját üzleteikben, de jutott belőlük a piacokra, vásárokra is. A pékek összeírása szerint a XIX. század végén 38-40, az első világháború végétől, az 1920-as évek elejétől 45-50 műhely és elárusítóhely volt a városban.

699 A vendéglők (ételkifőzők, magánétkezdék) számának növekedése a polgári étkezési szokások változásaira utal. A megszokott, otthoni napi főétkezés helyett főleg a tisztviselők és alkalmazottak körében tért hódítanak az étkezdék, amiket „munka közben" lehetett igénybe venni. A hagyományos, közös családi étkezés alkalmai leszűkülnek a hét végére, jószerére vasárnapra. A korcsmák száma is figyelmet érdemlő, minden időpontban meghaladja az élelmiszer boltok számát. Ez nincsen összefüggésben sem a miskolci és Miskolc környéki borkultúrával, az ezt tönkretevő filoxérával, sem pedig az avasi, tetemvári, bábonyibérci, kőporosi pincékkel, amelyek inkább az esti társasági élet színterei voltak. (Erre utal az, hogy a korcsmárosok összeírásában egyetlen egy sem szerepel az Avason, ill. az ottani pincesorokon.) A korcsmák - s erre egyértelműen utal az 1895-ös összeírás engedélyhez kötött italmérő helyek voltak, s ezek jellege negyedszázad alatt nem változott számottevően. A ruházati, háztartási (ahhoz köthető) cikkeket áruló kereskedők köre sokszínű, harmincat meghaladó számú forma, tevékenység köthető ide. Képviselőik száma a XIX. század végéig kevesebb, mint az 698 THURZÓ NAGY L. 1965. II/A. k. 49-51. p. 699 GOMBÁR I.-PEIKER B. 1912.134-134. p., FÖLDES L. 1927. 87. p.