Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

kon értékesítik termékeiket, a kereskedők másünnen szerzik be árukészletüket. A helyi iparos és helyi kereskedő közötti kapcsolatról nem szólnak levéltári dokumentumok. A kereskedőkhöz és iparosokhoz viszonyítva lényegesen szűkebb az értelmiségi pályák köre, s az ezen területeken dolgozók száma is. A 37 ügyvéd után az orvos (11), a gyógyszerész (6) következik, néhány mérnök és takarékpénztári vagy biztosítási szakember mellett azonban nincsen pontos kimutatásunk ekkor még a tanárokról (tanítókról), s az egyházi-vallási értelmiségről. A föld tulajdonlásából, vagy bérletéből élők száma sem számottevő a város összlakosságához képest, mindössze 28 földbirtokost és 7 haszonbérlőt, árendást tüntet fel az összeírás. A földbirtokos és az értelmiségi pályák összekapcsolódása elsősorban a jogászoknál mutatható ki, a kereskedelemben viszont még nincsen annyi tőke, amennyi elegendő lenne arra, hogy képviselőit a banki befektetés irányába mozdítsa. A kézműiparban egyáltalán nincsen tőke, az ún. „gyáripart" pedig mindössze egy „tégla-gyáros" képviseli. Az évszázados kereskedelmi hagyományokkal rendelkező Miskolc mezőváros kereskedelme a XIX. század utolsó évtizedében gyökeresen átalakult. Megváltozott a kereskedők súlya és számaránya, „szakosodott" a kereskedelem, de megváltoztak az igények, s a piaci, vásári, vagy üzleti árukínálat is. Ebben alapvető szerepet játszott 1859ben a Debrecen-miskolci vasútvonal átadása, amelyet 1860-ban a Kassával való összeköttetés, 1870-ben pedig a Miskolc-Hatvan-budapesti vasútvonal megnyitása követett. A vízi és főleg országúti, szekértengelyen bonyolódó áruszállítás fokozatosan tolódott át a vasúti sínekre, az áruszállító vagonokba. A nagy és különféle természeti, gazdasági adottságú, fejlettségű országrészeket összekötő vasúthálózat csomópontja lett Miskolc. Pályaudvarai öt irányból fogadták az áruszállítmányokat. Az ún. Gömöri pályaudvar környezetében így alakult ki a Zsolcai kapui tárházak rendszere, a kereskedelmi és ipari központ. A Tiszai pályaudvar évtizedeken át biztosította a diósgyőri állami vasgyár nyersanyagellátását és késztermék szállítását, miközben vasúti pályával kapcsolta össze Miskolc keleti - beépítésre váró - térségét Hejőcsabával, Görömböllyel és a diósgyőri vasgyárral. Hasonlóan fontos tényező volt az ipar- és kereskedelem szervezetének országos átalakítása. Az 1872. évi ipartörvény, az ipari tevékenység „szabadsága" a kereskedelemben is elindított egy szervezeti, majd szerkezeti változást. A Miskolci Kereskedelmi Testület megalakítása szakítást jelentett a tradicionális kereskedelemmel, s a hagyo-