Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

gyar kereskedő-dinasztiák, akik főleg a fűszer és élelmiszer kereskedelemben a XX. század közepéig meghatározó szerepet töltenek be a város kereskedelmi életében. (Lichteinstein, Martin, Noszticius, Herke, Kraudi, Kun és Butykai családok.

688

) A kereskedők és iparosok, a boltok, üzletek és műhelyek számbavétele, összeírása 1850-től megváltozott. Korábban a koronauradalom, esetleg a város készített vagy készíttetett kimutatásokat, ekkortól azonban a Pesti Kereskedelmi és Iparkamara kérte a jelentéseket, amelyek a nevet, a foglalkozást és a fizetendő jövedelemadó nagyságát tüntették fel, tehát a boltok helyének azonosítására, számuk meghatározására nem alkalmas. Az 1844-1845. évi állapotot, annak változását néhány évtizeden át nehéz nyomon követni, az első pontos adatokat a legkorábbi városi cím- és névtárakban találjuk 1895-ben, 1911-ben és 1912-ben.

689 Bár korszakunkat túllépi, mégis fontos öszszehasonlításul használhatjuk az 1925-1927-es kimutatásokat. A szabadságharcot követő önkényuralom időszakában először 1850-ben, másodszor 1854-ben készült - elsősorban katonai, hadászati szempontokat figyelembevevő - összeírás Miskolcról. Az 1850. évi „katonai összeírás" a város lakosságszámát 16 435 főben, a házak számát pedig 3235 db-ban adta meg. ,,A' lakosok nagy része csizmadia, föld- és szőlőműves, kisebb része iparos - magánzók kevesen vannak... Kereskedés űzetik lovakkal, szarvasmarhákkal, sertésekkel, de csak kicsinyben... űzetik kereskedés búza, rozs, tengeri, árpa zab, köles, hüvelyes terményekkel és marha bőrökkel... Kereskedelmi testület létezik."

690 A kereskedők és boltok, kereskedelmi vállalkozások számára vonatkozó részletesebb adatokat a város nem szolgáltatott. (A város állapotáról annyi ide kívánkozik, hogy egyetlen gyárában porcellán edényeket állítottak elő, egy téglavetőt és szárító színt éppen akkor építettek, két nyomda és egy fürdő üzemelt, 8 malma közül kettő építés alatt állt, gőzgép viszont a városban sehol nem működött.) Az 1854-es összeírás szerint az ipar fejletlen, az iparosok száma kevés, a lakosság fő megélhetési forrása a szőlőművelés és a földművelés. A kereskedelem irányítóiról annyit tudunk meg, hogy a görög nem egyesültek száma 85 főre csökkent, az izraelitáké pedig 2905 főre nőtt. A városban fungáló boltok, üzletek száma nem éri el a ne688 DOBROSSY I. 2000.1. köt. 473-476. p. 689 SUGÁR 1.1895. SASSY CS. 1911. GOMBÁR I.-PEIKER B. 1912. «*> B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/d. 20. doboz.