Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

rólagosságát megszüntetve, a kvóta

617 arányában részesedhetett a közös hadsereg ezen szükségletének fedezéséből. Új megrendelésekre nagy szüksége volt a gyárnak, mert 1897-től visszaesett a vasútépítések lendülete, mely jelentősen visszavetette a síntermelést.

618 „A diósgyőri gyár az itt meghonosodott áruk gyártásával évről-évre kevésbé van foglalkoztatva s nagyon kívánatos volna, hogy a szóban levő haditengerészet részére minél nagyobb mennyiségben hajó-, gép-, ágyúlövedék- és más hadfelszerelési alkatrészeket gyárthassunk" - írják a gyár vezetői,

619 és egyre növekvő mértékben igyekeznek kihasználni a hadseregfejlesztési programok által nyújtott lehetőségeket. 1900-ban, amikor hírét vették, hogy a közös hadügyminisztérium közeli terve a hadsereg új, tüzérségi felfegyverzése, azonnal konkrét javaslattal fordulnak felettes hatóságukhoz, a pénzügyminisztériumhoz, mely szerint a félkész ágyúcsövek és a lafetták (ágyútalpak) gyártását Diósgyőrben, az ágyúcsövek teljes kikészítését pedig a MÁVAG-gyárban kellene végeztetni. Javaslatukat, a kvóta szigorú betartása körül a századfordulón kialakuló küzdelemben, a magyar delegáció által képviselt nézetekkel támasztják alá.

620 „Miután azonban a magyar Delegácziókban többször kifejezésre jutott egész Magyarország azon kívánsága: hogy nemcsak a közös hadseregnek időszerinti szükséglete fedeztessék legalábbis a quota arányában Magyarországból, hanem, hogy ezen arány a tüzérség részére szükséges anyagokra nézve, de különösen az új ágyuk beszerzésénél is betartassék, - Magyarországban azonban eddig egy gyár sem foglalkozik ágyúk készítésével, ennélfogva elsősorban a nagyméltóságú magyar kir. Pénzügyminisztérium kezelése alá tartozó állami vasművek volnának hivatva ezen jogos, országos kívánságnak megfeleltetni."

621 A javaslatot elfogadták, a gyár a megbízást megkapta és sikeresen teljesítette. A megszerzett tapasztalatok alapján a gyárvezetőség az ágyúgyártás bevezetését szorgalmazta, amihez az engedélyt a közös hadügyminiszter meg is adta. Az építkezés azonban 617 Az ún. kvóta rögzítette, hogy a dualista állam két fele, Ausztria és Magyarország menynyivel járult hozzá önálló költségvetéséből a közös államháztartáshoz, s ennek aránya szabta meg a katonai közszállítások elosztását is iparvállalataik között. PAULINYI Á. 2002. 276. p. 618 MOL. Z 1558. 1890. évi felügyelő-bizottsági jkv. 256., Kamarai jelentés, 1899. 10. p., M. kir. vasgyár. 1910.14-15,20. p. 619 MOL. Z 1558. 907/1898. 620 PAULINYI Á. 2002. 277-278. p. 621 MOL. Z1558. 37 614/1900.