Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

el, s az eddigi városi ideiglenes hatóságát s községtanácsot a város alkotmányos újra szervezéséig a város kormányával ideiglenesen megbízta. A választás vezetésére egy választási elnök nevezése lévén szükség ki ez alkalommal a választás tartásáig városkapitányt jegyzőt és ügyészt nevez. Ezen választási elnökségre az érdemében őszült országos nevű Palóczy László egyhangúlag köz akarattal elválasztatott." A közgyűlés tartott az idős, beteges Palóczy László visszautasításától, ezért küldöttségileg felkeresték, hogy előzetesen nyilatkozzon: vállalja-e a megbízatást. A jelenlévők legnagyobb örömére a visszatérő küldöttség igenlő választ hozott. „A tiszti választási elnök mellé [...] a helybeli körülmények utasítás szerint, s hogy lehetőleg minden osztály, irányzat, s értelmiség a kijelölés fontos munkálatainál képviseltessék, 30 tagnak elválasztása határozta tik." (A törvény egyébként 10 főt írt elő.) A város közönségét képviselő, s a város ügyeit vezető testület, a tervek szerint, a népesség számához igazítva 102 tagú lett. A választás helyszínéül „a történeti emlékekből kiinduló közhangulatnál fogva" a városház udvarát jelölték ki. „A kijelölő bizottmány 30 és a képviselő testület 102 tagját titkos szavazás útján megválasztani kelletvén, szükség meghatározni, hogy az mily módszer és eljárással történjék. Legelső lévén arról gondoskodni, hogy a választásokban csak jogosított vehessen részt, ez okból minden választó el fog láttatni igazolási jeggyel, melyben házszáma, neve, s képessége a választási összeírásból kiíratik s a város pecsétjével elláttatik."

118 A tisztújítás módjának meghatározása mellett másik fő kérdés volt, hogy hány tisztviselőt válasszanak és milyen összetételben. Ez újabb elméleti tisztázást igényelt a testülettől, nem kis dilemmát okozva. A városi tanács dicséretére szolgál, hogy a császári akarat ellenére nem az 1847-es alapokon képzelték el a jövőt. „Ki hunyhatná be szemét azon tény elől, hogy bár az 1848-iki törvényekben a jog egyenlőség, teher közösség eszmélve elvileg kimondva, de az reánk városokra alkalmazva nincs is, s idő sem volt az események ránktolult csapásai miatt gyakorlatában alkalmazni, a városi közterhek viselésében már különbséget tenni nem lehet, nem lehet visszahozni azon időt, midőn egyik lakos a megye szolgabíráját, másik a város bíráját ösmeré s »* B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1601/1.1. köt. 7-24. p.