Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

reket" jegyzett fel: „Míg kivált a magyar hírlapok meg nem indultak, a köznép közt többször volt híre, hogy a Kossuth jön a törökkel, s már bent van az országban, sat. A magyar menekültek ügyét az újság olvasó közönség nagy figyelemmel kíséri, tudván, hogy ez ha okul nem is, de könnven alkalmul szolgálhat egy európai háborúra. [...] Nincs szünete a csodálatos híreknek. Igen el volt terjedve, hogy Aradot a benne lévő számos foglyok bevették, midőn egy temetés alkalmával az őrség elvonult, nem tudni hol veszik e hírek magokat."

108 Miskolc város önkényuralom alatti hangulatáról találó summázatot idéz Vadnay Károly: „Sok baja volt akkor Miskolcnak. Hol a muszka, hol a német, hol a magyar zászló lengett a piacon végig. Az egyiknek kellett az iborka, a másiknak sarc, a harmadiknak koszorú. Mintha most is látnám a Kraudi-féle ház erkélyéről hullani a nemzeti pántlikás koszorúkat, az alant harsogó zenével tova vonuló zöld mentés veres csákójú huszárokra és veres zsinórú honvéd fiúkra. Hogy öleltük őket, mint vettük le lovaikról, tartva őket csókkal, kaláccsal és kotyogó kulacsokkal. Azután - nem sokára - elcsendesedett minden, jó muszka vitézek visszamentek hazájokba, ki Ukrániába, ki Szibériába. A magyar fiúk hová lettek? Némelyik csakugyan ott feküdt a Sajó, a Tisza, a Duna fenekén, némelyik ott aludta örök álmát Segesvár, Debrecen stb. bokrai között, - mások pedig bujdostak, mint az elcsapott eb, - kietlen utakon, erdőkön s idegen országok idegen partjain. Tehát elcsendesedett minden. Erezte mindenki, hogy most baj van. Azért bezárta ajtaját a miskolci polgár s azt mondta, hogy nem vagyok itthon, majd akkor jövök haza, ha tavasz lesz."

109 Az örömhírek sem dobogtatták meg a fásult szíveket: „E hóban nyittatott meg a pesti lánchíd, ki hitte volna, hogy Haynau menjen rajta először keresztül?" - kesergett Szűcs Miklós november 23-i naplójegyzetében.

110 Az 1850-es években Miskolc belső életét ugyanazok a tényezők jellemezték, mint az ország bármely más nagyobb településéét. 1850-ben még sokakat zaklattak a városlakók közül is, például az osztrák hadseregbe való besorozással. Az önkényuralom egyik első, leginkább feltűnő jellegzetessége a birodalom más területéről ide vándorolt, zömmel német ajkú városi és megyei tisztviselőréteg beköltözése volt, amit kiegészített az 1848 előtt alig ismert illet•<» DOBROSSY I. (szerk.) 1998.119. p. 109 SZENDREI J. 19111. IV. k. 143. p. DOBROSSY I. (szerk.) 1998.119. p.