Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

komoly fejlődésnek az iparág. A kamarai jelentés szerint ennek elsősorban a nyersanyag hiánya volt az oka. A közeli erdőségek kezelője, a kincstár csak a nagybani faértékesítést biztosította. Mivel kis menynyiségben nem lehetett fát beszerezni, s a bodnároknak nem volt lehetőségük a nagybani vásárlásra, így csak korlátozott mértékben és viszonylag drága termékekkel tudták az igényeket kielégíteni. A miskolci bodnár ipar fejlődését ezen túlmenően nagyban gátolta az, hogy Gönc és Sárospatak környékének mesterei nagyon jó minőségű, a miskolci termékeknél olcsóbb hordókat és fából készült borászati eszközöket (puttony, dézsa, kád stb.) kínáltak.

208 Az építőipari fejletlensége lényegében megmagyarázhatatlan. A vizsgált korszak kamarai jelentéseiben mindig visszatérő tény, hogy „kevés a mester", az építési munkákat pesti cégek végzik. A forrásokból sem deríthetők ki az okok és az okozatok. Nyilvánvaló azonban, hogy a XIX. század második felében megindult építkezések kivitelezője nem lehetett azaz 5-5 ács és kőműves, aki a forrásokban szerepel. Az is elképzelhetetlen, hogy az épületeket szakképzetlen specialisták irányításával kalákában végezték volna az egyes családok. A nagyon kevéshez képest jelentősnek tűnő az építőiparosok számában 1883-ig bekövetkezett változás. De mint a korábbi időszakról, ugyanúgy most is elmondható az, hogy 13 kőműves, 14 ács és 6 kőfaragó képtelen lett volna a korszakot jellemző építkezések elvégzésére. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy 1878. augusztus 30-31-ének éjjelén súlyos árvíz pusztította Miskolcot. Az árvíz következtében a Szinva és a Pece parti épületek és a város főutcáján levő lakóházak döntő része elpusztult, vagy súlyosan károsodott. Ezek újjáépítését, helyreállítását vidéki mesterek, idegen építési vállalkozók végezték. Igen sajátos alkalmazkodási képesség figyelhető meg az árvizet követő években az ácsmesterek esetében. Az újjáépítés faszükségletét a tutajosok által a Tiszán leúsztatott fa biztosította. A nagy fatelepek Tiszapolgár és Tiszakeszi térségében alakultak ki. A leúsztatott fa feldolgozása és épületszerkezetekké való összeállítása a Tisza menti falvakban történt, ahol az ácsmesterek száma nagyon rövid időn belül a korábbiaknál jóval többszörösére növekedett. Az itt dolgozó ácsok között jelentős számú miskolci iparos is volt, akik korábban nem váltottak iparengedélyt, hivatalosan nem gyakorolták a mesterségüket.

209 208 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1883-84. 90. p. 2(

» VERES L. 1991. 64-65. p.