Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

a szakirodalom különösképpen nem szokott hangsúlyozni. Az egyes szakmák szerinti felsorolások csoportosítása aszerint történt, hogy az iparosok vásározás, vag}

? megrendelés útján értékesítették termékeiket. A 17 mesterség képviselői közül a magyar szabókat, a tímárokat, a szűrszabókat, a gubásokat, a szűcsöket, a csizmadiákat, a szitásokat, a kalaposokat, a lakatosokat és a fazekasokat egyértelműen vásározó iparos kategóriába sorolták, míg a többi esetében a „részben vásározó" megjelölést használták. Ez nyilvánvalóan a környező falvakban és városokban termékeikről híres asztalosokra, valamint a szíjgyártókra vonatkozott. A XIX. század második felének miskolci kézművesiparáról először 1883-ból kapunk hiteles képet. Ezt az összeírást már a működését megkezdő Miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara készítette a kiadott és nyilvántartott iparűzési engedélyek alapján.

192 A kötelezően előírt kamarai tagság nyilvántartása is segítette az összeírás pontosságát. Kézműves iparosok Miskolcon 1883-ban csizmadia 224 fő szabó 113 fő suszter 73 fő mészáros 21 fő kőműves 13 fő pék 26 fő rézműves 5 fő aranyműves 5 fő fésűs 5 fő puskaműves 3 fő órás 4 fő bádogos 12 fő ács 14 fő szűrszabó 8 fő bodnár 13 fő szappanos 6 fő mézeskalácsos 4 fő köteles 8 fő kerékgyártó 13 fő kéményseprő 5 fő ruhafestő 4 fő címfestő lfő bútorfestő lfő Az összeírást részletesen közli a Borsodmegyei Lapok, 1884. április. 1. sz.