Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

selyemfestő lfő szobafestő 6 fő kesztyűs 2 fő gubás 37 fő tímár 43 fő asztalos 47 fő szűcs 16 fő molnár 4 fő borbély 11 fő hentes 20 fő szitás 11 fő kőfaragó 6 fő lakatos 19 fő kovács 18 fő kalapos 17 fő takács 9 fő kárpitos 3 fő fazekas 7 fő kefekötő 3 fő késműves 2 fő esztergályos 2 fő piparezelő 4 fő összesen: 869 fő A kézműves iparosok száma tíz év alatt felére csökkent. Ez a változás igen jelentősnek tekinthető, de mindenképpen értelmezhető. Tény, hogy 869 mester rendelkezett iparűzésre jogosító bizonyítvánnyal és kamarai tagsággal; (Itt kell megjegyeznünk, hogy a szakirodalom 1519 iparral számol 1883-ban. Ez abból adódik, hogy az iparengedéllyel rendelkező szatócsokat (88 fő), korcsmárosokat (120 fő), ócskásokat, kávéfőzőket stb. Az iparosok körébe sorolják. Azonban ezek nem tekinthetők kézműves iparosoknak.).

193 Az 1872 utáni évtizedben bekövetkezett változás alapvetően két fő okra vezethető vissza. Úgy tűnik, hogy a kontárként nyilvántartott iparosok nem váltottak iparigazolványt. Nyilvánvalóan nem tudták kellő módon igazolni szakképesítésüket. A korábbi képzett, vagyis céhes iparűzők közül a legnagyobb mértékben a két legnépesebb mesterség képviselőinek számában következett be óriási változás. A csizmadiák száma több mint felére, a tímároké pedig negyedére csökkent. Az utóbbi esetben a nagy

7 változáson különösképpen nem kell csodálkoznunk, mert erre a mesterségre mindig a szezonalitás nyomta rá bélyegét, s emiatt az iparosok nagy !" Ld. pl. SZENDREI J. 1911. IV. köt. 597. p.