Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

ben pedig a lakatos-szíjgyártóké, asztalosoké. Legutoljára pedig a csizmadiák és a kalaposok társulata szerveződött meg. Az előbbi 1877-ben, az utóbbi pedig 1878-ban.

189 Az 1872. évi ipartörvény évében Miskolcon 1175 önálló céhes iparos volt az alábbiak szerint

190

: magyar szabó 55 fő tímár 150 fő szűrszabó 35 fő gubás 89 fő szűcs 37 fő csizmadia 449 fő szitás 11 fő kalapos 28 fő lakatos 21 fő fazekas 15 fő asztalos 37 fő gombkötő 7 fő uriszabó 41 fő szappanos 4 fő réz-cinöntő 10 fő szíjgyártó 10 fő cipész 37 fő zsidó 130 fő A kimutatások szerint a céhen kívüli iparosok száma 350 volt, vagyis összesen 1525 fő volt önálló kézművesiparos. Valamilyen ok miatt az összeírásban nem szerepeltek az élelmiszeripar fontos mesterségei, így a mészárosok, hentesek, pékek továbbá a hordókészítő bodnárok, s az építőipar különféle mesterségei sem, mint az ácsok, kőművesek. Ezek korábbi átlagszámát alapul véve az önálló iparosok száma 1700 körül mozgott. Ha az 1872. évi adatokat összevetjük a negyedszázaddal korábbiakkal, Fényes Elek 1847. évi munkájában szereplőkkel, akkor megállapíthatjuk az iparosok számában némi csökkenés következett be. A csökkenés számszerűségében elhanyagolható ugyan, de valójában lényeges és számottevő arányaiban, ha a negyedszázad népességnövekedését vesszük figyelembe.

191 Az 1872. évi összeírásnak van még egy nagyon jellegzetes sajátossága, amelyet iw Vö. SZENDREI J. 1911. IV. köt. 636. p. 190 Az 1872. évi iparos összeírás eredeti példánya nem található meg a levéltárban. A másolatot Ld. HOM HTD. Ltsz.: 69.6.21. az adatokat közli PFLIEGLER J. F. 1996.103. p. 191 Miskolc lélekszáma 1850-1869 között 16.435 főről 21.535 főre növekedett. L. HALMAY B.-LESZIH A. (szerk.) 1929.167. p.