Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

sal szemben - hogy a „kézművesipar magyar jellege és életképessége bizonyítassék" - nagyon kevés iparos jelent meg az első, 1871. évi miskolci iparkiállításon, amelyet a Borsod-megyei Gazdasági Egyesület szervezett. A mezőgazdasági termékek, állatbemutatók, gyáripari különlegességek mellett a kézművesipart döntően a szűcsök termékei reprezentálták. Mindössze két gubásmunka volt látható, ezek közül az ismert gubakészítő Szobonya Miklós fehér fürtös gubája számított érdekességnek. Az asztalosmesterek közül csak egy, Nagy István igyekezett a miskolci asztalosság régi hírnevét megőrizni festett bútoraival. A szabók elmaradtak a kiállításról és népes csizmadiák közül is csak egy iparos állított ki „de ez is czélját téveszté, mert a helyett, hogy például jó cseléd, huszár vagy hajdú csizmáit állított volna ki, steppeléssel élteti a hazát a csizmán, mind a mellett meg is dicsérendő, mert a 999 csizmadia közül ő az egy, kiben törekvés és nemesebb ambíció van" írta a Borsod.

187 A KÉZMŰVESIPAR SZERKEZETÉNEK ÁTALAKULÁSA 1872-ben véglegesen bekövetkezett az, amitől a céhes keretek között ténykedő kézművesiparosok féltek. Az ipartörvény értelmében véglegesen felszámolták a céheket és az egykori iparos szervezetek szabad ipartársulatokká alakultak át. A céhek vagyona automatikusan átszállt az ipartársulatokra. A jogutód nélküli céhek vagyonát az állami és városi hatóságok közreműködésével ipari célokra kellett fordítani. Az 1872. évi ipartörvény életbelépését követően 28 miskolci céh oszlott fel. A hatósági kimutatások szerint a következők: asztalos, üveges, bodnár, kádas, cipész, csizmadia, fazekas, fésűs, gubás, hentes, kalapos, kerékgyártó, kékfestő, kovács, kötélgyártó, kőműves, kőfaragó és ács, lakatos (magyar), lakatos (német), mészáros, péksütő, rézműves-bádogos és cinöntő, szabó (magyar), szabó (német), szíjgyártó, szűrszabó, szűcs, szitakötő-rostás, takács, tímár-varga és zsidó vegyes céh.

188 A céhek közül a legnépesebbek és egyben a legvagyonosabbak alakultak át ipartársulattá. Közülük csak kettő volt vegyes tagságú. Elsőként 1772-ben a bádogosok alkottak társulatot 1773-ban jött létre a gubások, kovácsok és kerékgyártók, magyar szabók, bodnárok ipartársulata. 1774-ben a henteseké és szűcsöké, 1775187 Ld. SZENDREI J. 1911. IV. köt. 583. p. 188 Vö. PFLIEGLER J. F. 1996. 86. p.