Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

bemutatják. A többi asztalosnak - akik soha nem dolgoztak mesternél -, csak kontárjog adatott meg azon megjegyzéssel, „hogy Legényt, vagy Inast nem tarthatnak."

182 A céhbe állás, vagyis a céhtaggá válás ezért volt fontos a kontároknak, mert így a céhszervezet által biztosított vásározási, értékesítési lehetőségeket kihasználhatták. Az 1848 előtti ipartörvény visszaállítása után a kontárok felvételi kérelmének elbírálásakor a céhek már törvényesen hozhatták meg elutasító döntésüket. A céhek kontárokkal és városon kívüli iparosokkal szembeni harcát a város tanácsa is segítette bizonyos értelemben. Ilyen intézkedésnek tekinthető a városban tevékenykedő, nem honosított iparosok honosításra való felszólítása, vagy az 1862-ben hozott határozat, amely kimondta, hogy vidéki fazekasok és kereskedők tűzművészeti és agyagáru remekeket csak is országos vásárkor árulhatnak. Az edénykereskedőknek itt helyben is meghagyatott, hogy a rimaszombati főzőedények és korsók mellett csak miskolczi edényeket árusíthatnak.

183 A céhes ipart szorító rendelkezések megszűnésekor is érzékelhető volt a napi politikában járatos iparosok számára, hogy a gazdasági élet jogi szabályozásában komoly változások várhatók. Tapasztalható volt ez mindenekelőtt a kamarai rendszer bevezetését elrendelő 1851. évi törvény megszületéséből, majd ennek végrehajtására tett intézkedésekből. A kamarák ügyében csak a Kiegyezés után került sor jelentős változásokra és 1868. évi VI. tc. rendezte alkotmányosan a magyar kereskedelmi- és iparkamarák helyzetét.

184 A törvénnyel összhangban Miskolc város képviselőtestülete is elkészítette „ipari és kereskedelmi szabályzat"-át, mely több fontos rendelkezést tartalmazott a városi ipar védelmére, fejlesztésére. A szabályzat szerint pontos kimutatásokat kellett készíteni a miskolci és a Miskolcon ideiglenesen tartózkodó, üzérkedéssel foglalkozó iparosokról. Ipari- és Kereskedelmi Alosztályt állítottak fel és tervbe vették az évenkénti ipari kiállítások rendezését „az ipar emelése végett." Végezetül a céhes iparosokat aggodalommal tölthette el a Szabályzat 5. pontja, amely kimondta, hogy „A miskolczi kereskedők mint az iparos osztálybeliek egy testületet képezni kötelesek lévén, e célból az előleges teendők eszközlésével az ipar és kereskedelmi alosztály bizatik meg." (Emlí182 A miskolczi asztalos céh iratai. HOM. HTD. II. Ltsz.: 76.10.1. 183 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 647. p. 184 Vö. G. JAKÓ M. 1997.12-13. p.