Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

számvizsgálók általi folyamatos ellenőrzését. Különös figyelmet szentelt a céh a legények és az inasok nevelésének. A legénytársaság ellenőrzését az atyamester és két bejárómester végezte. Kötelességük volt a legények gyűlésein, az ún. bejáráson részt venni. A legényekre vonatkozó utasításokat a legényszállás, az ún. herberge ajtajára szögezték ki. 1852-ben elrendelték, hogy a szálláson tilos a szerencsejáték űzése, és este 10 óra után senki sem mulatozhat. A büntetés és a legényekért való felelősségvállalás jogköre az atyamestert illette meg. Ugyancsak 1852-ben elrendelte az elöljáróság az inasok (60-70 fő) kötelező vasárnapi iskolába járását. Később szombaton és vasárnap a rendes iskolai órákon kívül is taníttatták az inasokat és ezért a céh külön fizetett a tanítónak. A zsidó céh is a remekelt mestert tekintette igazi céhmesternek, még akkor is, ha az országos törvények ettől eltérően rendelkeztek. 1851-ben a céhgyűlésen határozatba foglalták, hogy csak a remekelt mesterek kaphatnak a herbergé-ből legényt. A remek készítést csak abban az esetben engedték el, ha olyan iparágat űző legény kérte a céhbeállást, amely iparágból addig még nem volt mester a céhben.

180 A céhszervezetek megerősödésében és ezáltal a kézművesipar fejlődésében bizakodó mesterek hitét elősegítette a városi tanács 1861. április 21-én kelt átirata, amelyben arról tájékoztatták a céhtagozatot, hogy az 1851. évi iparűzés szabályozását tartalmazó „ideiglenes utasítás"-t hatályon kívül helyezték és ismét életbe lép az 1848 előtti ipartörvény.

181 Az új helyzet elsősorban a kontárokkal szemben jelentett a céhek számára védelmet. Lámattuk, hogy a céhek különféle módon igyekeztek kirekeszteni a kontárokat vagy korlátozni a céhbeli tevékenységüket. Az 1851. évi utasítás szerint a céhek csak rendkívüli esetben tagadhatták meg a céhbe állni szándékozó kontárok kérelmét. 1853-ban az asztalos céh elzárkózhatott Lenkei Sámuel felvételétől „Miután a folyamodó a Magas Kormány rendelte hat vándor évek egyikét, úgy másikat, úgy azon túli idejét is csapongással s korhelykedéssel töltötte s folyamodványába kitett 16 évek lefojta alatt soha Mesternél nem dolgozott, s mi több feslett erköltse miatt Nejétől is elhagyatott, Kontárjogra Érdemesnek semmiképp sem ajánlhatjuk.", de ezt megelőzően 8 másik esetben már kellett teljesíteni a felvételi kérelmeket. 1852-ben két bizonyíthatóan tanult asztalosnak úgy adták meg a mesterjogot, hogy remeket készítenek és azt 180 A zsidó céh jegyzőkönyveit Ld. SZENDREI J. 1911. IV. köt. 708-727. p. 181 Vö. SZENDREI J. 1911. IV. köt. 716. p.