Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

pénztárba került. A szakmányra vállalkozó munkások nevét, lakását, bérét regisztrálta és szerződésüket láttamozta, mindezek az intézkedések a felmerülő későbbi panaszok gyorsabb ügyintézését, orvoslását voltak hivatottak elősegíteni. Ügyelt arra, „hogy [szőlő] irtások s osztálvok alkalmával a rendetlen határvonalak lehetőleg még kicserélés által is egyenesekké tétessenek". Ügyelt arra, „hogy [az általa jóváhagyott eladási] bizonyítvány nélkül [szőlő] oltványok ne áruitassanak"; minden év február végéig begyűjtötte „a csemetéket 's oltványokat eladásra termesztők jelentéseit". Fontos, hogy a szőlő- és gyümölcsfajták „helyes voltáról magának biztos tudomást szerzett" kérdés, hogy szerzett e, és annak megállapítóját kiben, milyen szakemberben találta meg? „...ezen rendszabály a falusiakat is egyaránt kötelezte, kik az illető hatóságaiktól tartoztak magokat oltvány bizonyítvánnyal ellátni". Hegybírák: „csekélyebb panaszok elintézése" tartozott rájuk. A szőlőhegyek tulajdonosai választották meg magok közül, vagy ahogy a Heg}á rendőri szabályzat adja tudtul: „az egyes hegyőrzésí gazdaság által megválasztott". A hegybírói kinevezést mindenkinek kötelessége volt elfogadni „arra a hegyőrzési gazdaság által el választatott", „a ki pedig el vállalni nem akarta, az a [szőlő] hegy javára szolgálandó 5 frt. fizetésre köteleztetett. A felelősség teljes tisztség alóli kibúvás, annak fizetéssel történő megváltása „csak annyi év után volt ismételhető, ahány hegybíró képes szőlőtulajdonos volt [a szőlőhegy] őrzésben". A szőlőhegyek közlekedési útjait és gyepüket ellenőrizte, gondoskodott „a szükséges költségek kivetésével 's behajtásával" azok karbantartásáról. A szőlőhegy illetékeinek beszedéséről gondoskodott, átvette „a tizedesek által beszedett kerülő 's pásztor béreket, 's azokból a kerülő pásztorokat évnegyedenkint utólagosan kifizették". Évente legalább kétszer összehívta a gazdákat „hegy gyűlésbe", ahol maga elnökölt, 's „a hegyőrzést illető czélszerű indítványokat határozattá emelte". Minden év végén a szőlőhegy tulajdonosoktól „beszedett és kezeikhez befolyt pénzekről... a pásztor fogadási gyűlésen pontosan elszámoltak". Felügyelik a pásztorok munkáit, ellenőrzik „a pásztorok tanyáját, lőfegyverének jó karban tartását", éjjelente a tizedesek és a felkért gazdatársak jelenlétével a pásztorok éberségéről meggyőződtek: ha a hegybíró a pásztor síppal jelt adott, a beosztott kerülő pásztoroknak „sípjaikkal felelni voltak kötelesek". A panaszok kivizsgálásakor 40 Krajcár napi díj illette meg őket, de „fuvar költséget a felek terhére nem számíthattak". A tizedesek vitték el negyedévente a „pásztor fizetési ívet az