Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

A szabályzat szerint a hegyi rendőri hadnagy, mint státus, mint állásra történő megválasztás kritériumai voltak 1868-ban: a becsületesség, a gazdászati ismeretek tudása és a rendőri szabályokbani jártasság. Mindezek tudatában a város képviselő testülete Dudinszky Lászlót, a rendőrséghez addig is már beosztott díjnokot választotta egyhangúlag hegyrendőri hadnagynak.

152 Fizetése megszabására Miskolc város 38 hegybíráját kívánták megkérdezni és velük megszavaztatni, de közülük csak 10 hegybíró jelent meg, akik megtagadták a hadnagy és a mellé kirendelt lovasrendőr fizetésének megszavazását, ugyanis ők „mint a többi Városi tisztviselőkét a köz pénztárból javallottak eszközöltetni".

153 Ennek ellenére a képviselő testület megszavazta „a szőllő birtok, a szőllő közti szántóföldek és szilvások holdja után kivetendő 2 krajcár összegből 250 frt. évi átalányt [a hegyrendőri hadnagy részére], a köz hegyi lovas rendőr fizetése pedig évenkint 100 frt. a szokott kivetés útján leend eszközlendő, mint a többi adónemek összeírása, behajtása szokott módja szerint fog Városi pénztárnokunk által kezeltetni." A behajtott büntetéspénzeket „minden évnegyedben a Városi tanácsnak azt bemutatta" (az összeg megközelítő nagyságáról semmi tudomásunk nincs). A rendszeres fizetésén felül „bíráskodás alkalmával, ha a helyszínen való személyes meg jelenése szükségeltetett" 1 frt. napi díjat és „illő fuvarbért" is felszámolhatott. A károkat a hegybíró vagy tetemesebb kárnál a hegybíró, két kirendelt becslő és a rendes tizedes becsülték meg. A pásztorokat (a hegybírák meghallgatása mellett), a kerülőket és a pásztorinasokat felesketi és kinevezi. A pásztorbéreket (a pásztorok fizetését) ún. „hajtóbéreket" vagy „hajtópénzeket" a szőlőtulajdonosok adták össze a hegybírák és a tizedesek sürgetésére, ők hajtották azt be, de a hadnagy adta kezükbe minden hónap elején, „vagy a rendes hegybíró által kézbesítette". Gondoskodott „a pásztorok lőfegyverrel 's töltésekkel" való ellátásáról, és arról is, hogy „minden [szőlő] hegység őrzésén a gazdaság költségén építendő rendes tanyájuk legyen". Vagyis a szőlőpásztori hely kiépítési költsége is a szőlőtulajdonosokat terhelte. A kárt tevőktől a hadnagy még a helyszínen vagy kissé később a kárt meghaladó értékű zálogot vett letétbe. A 3 hónap alatt ki nem váltott zálogokat árverés útján értékesítették, s az így befolyt pénz - a költségeknek a megítélt károknak és a hajtópénzeknek levonása után fennmaradt összeg - a városi köz152 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1601/a. 69/1868. 3. köt 15í B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1601/a. 70/1868. 3. köt.