Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

(1858), lopott lovak (1851-1860), lótápok fuvarozása (1854), lótenyésztési oktatás (1857), lovagló iskola létszámának felterjesztése (1854), városi lovak részére só vásárlás (1857), katonai és csendőri lovarda (1853-1857), lovas posta bérdíjak (1857), stb. Az „arany lábakon" járó juh a XIX. század második felében már nem biztosított olyan nagy jövedelmet, mint korábban. A piac igényei újabb fajtaváltást tettek volna szükségessé, de erre Miskolcon és környékén sem vállalkoztak a juhtulajdonosok könnyen. Zömében maradt korszakunkban is az ősi racka és cigája fajta, a hagyományos durvagyapjas fajták. „A gyapjútermelésre alapozott magyarországi juhtenyésztés nem bírta a versenyt az olcsó és nagy tömegben szállított ausztrál gyapjúval." Ezt tükrözi a Miskolc és környéke falvainak juh állományában bekövetkezett gyors csökkenés is az 1880-as évektől. Persze, azt tudnunk kell, hogy míg a szarvasmarha a parasztgazdaság, így esetünkben a város kisbirtokosainak állata, a juh tipikusan a nagybirtok állata volt.

141 Városunkban és környékén még az 1870-es években is jelentős volt a kecskeállomány. „A szegény ember tehenének" száma azonban Miskolcon is közel felére csökkent 1895-re, jelezve ezzel az életszínvonalban bekövetkezett változásokat. Környékünkön a legtöbb kecske változatlanul Görömbölyön volt.

142 A húsfogyasztás szerkezetében a XIX. században a sertéshús még nem játszott olyan döntő szerepet, mint manapság. A zsírsertésnek tekinthető mangalica határozta meg a tenyésztés irányát. A nagyállatok mellett az aprójószágoknak is fontos szerepük volt. Az első baromfi-összeírás 1884-ben volt Magyarországon, de ebből a lajstromból a városok kimutatása pontosan nem követhető nyomon, csak 1895-ben mutatható ki azok száma. Állatállomány az 1895. évi állapotoknak megfelelően Ló Szamár Öszvér Kecske Sertés Juh Baromfi Méh családok Miskolc 1 224 6 1 30 3 869 548 17 528 195 Diós-Győr 373 2 1 824 3 9 634 205 Görömböly 111 1 41 906 1 479 1 855 49 Hejő-Csaba 185 12 656 89 3 722 87 A bárányok legeltetésére 1868-ban az Avas oldalt jelölte ki a város vezetése a Zsidó temetőig: B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1601/a. 112/1868. A mészárosok juhainak legeltetésére a Felső Legelőn jelöltek ki egy részt az 1868. évi őszi legeltetésre: uo. 180. bejegyzés. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1601/a. 109/1868. kecskék legeltetése a disznónváj között a közlegelőn.