Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

deg vagy fél rideg állattartás időszakának marha fajtája lassan fejlődött, nehezen hízott, rosszul tejelt, vagyis rossz volt a magyar szürkének a takarmányértékesítő képessége. A fajtaválasztás győztese a szimentáli (a színes hegyi marhák) és a hazai fajták keresztezése révén kialakult magyar tarka marha lett, amely kielégítette mind a három (igavonó erő, hús, tej) igényt. Mindezen országos súlypontok ismeretében lássuk a helyi adottságokat és elmozdulási irányokat Miskolc tekintetében. Az 1895. évi mezőgazdasági statisztikai felmérés

137 lehetőséget biztosít számunkra, hogy a XX. század közepére kifejlődő Nagy-Miskolc részegységeinek, résztelepüléseinek mezőgazdasági szerkezetébe is betekintést kapjunk, vagyis az akkor még szomszédos DiósGyőr, Görömböly, és Hejő-Csaba állatállományának struktúrájába. Az országos szarvasmarha fajtaváltás térségünket is megérintette, bár a XIX-XX. század fordulójához közeledve térségünkben még mindig dominált a rideg állattartás évszázados hagyományait képviselő magyar szürke marha. A fajtaváltoztatás iránti fogékonyság talán Diósgyőrött és Hejőcsabán gyorsabb volt, mint Miskolc városában és Görömbölyön. Szarvasmarha-állomány az 1895. évi állapotoknak megfelelően Szarvasmarha öszszesen (db) Ebből Szarvasmarha öszszesen (db) magyarerdélyi (szürke) mokány vagy riska pirostarka borzderes egyéb színes Miskolc 987 845 (85,6%) 38 72 5 27 Diós-Győr 918 671 (73,1%) 160 51 7 29 Görömböly 577 478 (82,8%) 12 73 2 12 Hejő-Csaba 417 274 (65,7%) 27 52 26 38 Miskolc Város Tanácsa nagyon sok rendelettel rukkolt elő a szarvasmarhák védelme érdekében. Pl. az 1851 és 1860 között keletkezett tanácsi iratok is erről tanúskodnak:

138 marhabetegség iránti rendelet (1854), a marha járó út kieszközlése a vasúti vonalon (1859), a marha 137 M.S.K. XV. kötet, 1897., 342-349. p. «

R B.-A.-Z. m. Lt. IV./B. 1602/d./140. Miskolc Város Tanácsának iratai (1851-1860) mutatókönyve (I-N)