Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

Sajnos, mindkét legelőcsoporttól Miskolc város 1889. évi új tagosításakor sok legelőegység kivétetett a fenti közlegelőkből, és így azok jócskán összezsugorodtak, ahogy azt a fejezet elején számszerű kimutatásban is láthattuk. Bár 1867-ben még elvként működött a város által kirendelt küldöttség előtt is, hogy „a közlegelőnek bármi részbeni meg csonkítását vagy pénzért elárusítását meggyőződése szerint nem véleményezheti."

134 10 év tanácsülés iratainak mutatókönyvét átlapozva (1851-1860)

135 megállapíthatjuk, hogy a város igyekezett gondoskodni a közlegelőkön tartózkodó marhák szabályozásáról, és más legeltetési szabályok szigorú érvényben tartásáról, pl. a legeltetés tilalma a szilvásokon (1860), legeltetés az ugar földeken (1858) vagy legeltetési jog a vaspálya közelében (1859), esetleg a legelő adó elengedése a mészárosoknak (1857), stb. Vizsgált korszakunk állattenyésztésének másik kardinális pontja a legelőgazdálkodás alakulásának vizsgálata után - az állatállomány összetételének és a fajtaváltásnak a kérdése. Orosz István és Vörös Antal

136 az 1849 és 1918 közötti időszak általános magyarországi mezőgazdasági vonulatait vizsgálva kiemelik, hogy a XIX. század utolsó negyed századában előnyös szerkezeti változás ment végbe az állatállomány összetételében. A legelők és rétek feltörésével a XIX. század derekától folyamatosan apadt a szarvasmarhák létszáma. Pedig hármas hasznosítása révén (hús, tej, igaerő) az állatállomány legfontosabb része volt. Az előnyös szerkezeti változás az 1880-as években indult el Magyarországon, a szarvasmarhák számának lassú, majd az 1890-es évektől egyre gyorsuló növekedésével, vele párhuzamosan a juh- és kecskeállomány számszerű visszaesésével. Mindez arra utal, hogy az állattenyésztés és a földművelés közötti megbomlott egyensúly kezdett a század végére helyreállni. A fentiekből is megállapítható, hogy a szerkezeti változás az állattenyésztés belterjes irányú fejlődésére mutat. A juhállomány csökkentését a szarvasmarha-tenyésztésen belüli fajtaváltás követte. Az 1870-es évekig szinte egyeduralkodó fajtaként kezelt magyar szürke marha sorsát a belterjes állattenyésztés fejlődése megpecsételte. A ri134 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1601/a. Miskolc Város Képviselői közgyűlés jegyzőkönyve 1867. II. köt. 30. bejegyzés. 135 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/d./140. Miskolc Város Tanácsának iratai (1851-1860) mutatókönyve (I-N) 136 OROSZ I. 1979.1085-1089. p. és VÖRÖS A. 1978. 329-334. p.