Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

gazdálkodás alakulásában kell keresnünk, vagyis a már szinte monokultúráig fejlődő gabonagazdálkodás, amely együtt járt a szántóterületek nagyarányú kiterjesztésével, mindez a szénatermő és legeltető területek kárára történt, azok drasztikus lecsökkenését eredményezték.

125 Természetesen, az országos tendencia ha megkésve is, de jól szemléltethető Miskolc esetén is vizsgált korszakunk határain belül. Ha elfogadjuk Wittner Kálmán számításait

126 (amelyek ugyan többször megtévesztőek, de jelen esetben a folyamat érzékeltetésére kiválóan alkalmasak), akkor jól kirajzolódik a szűknek mondható Miskolc városi határban is a rét- és legelő területek csökkenése. Miskolc esetében Szántó kat. hold Rét Legelő 1880-ban 3 084 1 880 1 714 1894-ben 4 614 1 466 1 221 1912-ben 4 771 1 284 1 200 Nem véletlen, hogy a marhatartás visszaszorulása miatt aggódó, a Gazdasági Lapokban megjelent 1868-i évi cikkel egy időben történtek Miskolc városában is határozott, a vizsgált korszakunk idejében meghatározó intézkedések a legeltetés addig szabályozatlan rendjére vonatkozóan. Miskolc város képviselőtestülete által helybenhagyott és megerősített legelőrendtartását, a „Gazdászati Rendszabályok"-at az 1868. évi képviselői közgyűlési jegyzőkönyvből ismerhetjük meg.

127 Jelen kötet szigorúan megszabott keretei között sajnos nem áll módunkban a vizsgált korszakunkat alapvetően meghatározó XXII pontból álló legeltetési rendszabály közzétételére, sem e dokumentum részletes elemzésére. Summázata azonban az alapinformációk miatt elkerülhetetlen. E forrás XV. pontjában értesülünk például először Miskolc város állatcsordáinak szerkezeti eloszlásáról és számáról. Innen tudjuk, hogy a városlakók állatállománya 4 sertés nyájban, 1 hámos és 1 csikó ménesben, 1 ökör és 1 borjú csordában, a nagyszámú szarvasmarha állomány pedig 3 (az alsó, a közép és a felső) csordában és az 1 gulyában legelt. A legelő- és legeltetési helyek pontos dűlő megnevezése még további kutatást igényel, ugyanis a 125 OROSZ 1.1979.1084. p. 126 WITTNER K. 1929. 435. p. 127 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1601/a. 3. köt. Képviselői közgyűlési jegyzőkönyv 1868. 81. jgyk.-i bejegyzés 93-101. p. Itt mondunk köszönetet Kapusi Krisztián miskolci levéltárosnak, aki felhívta figyelmünket e levéltári forráscsoport kimeríthetetlennek tűnő értékeire.