Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE
gyorsan gyarapodó népesség szükségletét a helyi szántók nem biztosították, így a külső élelmiszerfelvétel további növelése figyelhető meg, miközben a nagyobb gazdaságok stabilizálódó árutermelést valósíthattak meg.) Mindez a földhasználat és a termelés intenzíválódását is lassította. Igaz, az árpán kívül bővült a szálastakarmányok és a takarmányrépa szántóföldi részesedése (de a kertekből sem szorultak ki, ahol nagyobb hozamokat értek el, ám a zöldségfélék terjedését akadályozták), valamint főterményként megjelent a burgonya és a repce. Ez a vetésforgókat változatosabbá tette, előmozdította az állattenyésztés belterjesedését, illetve a vertikalitás elmélyülését, de a kalászosok dominanciája miatt nem érte el azt a szintet, ami a további, felgyorsuló ütemű modernizációt, s ezáltal a hosszú távú, tartós és széles körű termelékenységnövekedést biztosította volna. A dualizmus évtizedeinek másik fontos változása a zöldség- és gyümölcstermelés számottevő bővülése. Főterményként tovább nőtt a fejes káposzta aránya, kerti- és mellékveteményként egyre nagyobb mennyiségben fordultak elő a főzeléknövények (a bab, a borsó, a tök), továbbá helyi támogatással bolgárkertészetek és gyümölcsösök létesültek, ami a kisgazdaságok számára specializációt, a piacon való megjelenést tette lehetővé (s a táplálkozás lassú korszerűsödése szempontjából is meghatározó volt). Igaz, ez sem vált olyan arányúvá, ami alapján az Alföld több városához hasonló kertkultúra kialakulásáról beszélhetnénk, s amit egy iparosodó város modern agrárszerkezete megkívánt volna. így ennek lehetősége a következő évtizedekre tolódott át. ÁLLATTENYÉSZTÉS „Mindazon tényezők, melyek az utóbbi időszakban gabonatermelésünk nagymérvű terjedését fokozták, lényegesen korlátozták, szűkítették egyszersmind előbbi alapját marhatartásunknak." 124 - írta az egyik kortárs gazdasági szakíró 1868-ban Magyarország mezőgazdaságának helyzetére utalva, annak lényegére tapintva. Vagyis az állattenyésztés és földművelés hagyományos egyensúlyának megbomlása éppen korszakunkban, az 1949 és 1918 közötti időszakban a legszembetűnőbb. Az egység megbomlásának okát a legelő- és rét124 Gazdasági Lapok, 1868. 383. p.
