Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

valamelyest meghaladták a megyei értékeket (búza: 7,1, árpa: 7,0, rozs: 6,9 q/hold), ám semmiképpen sem olyan mértékben, ami alapján arra következtethetnénk, hogy a hozamokat meghatározó feltételek: a talaj- és az éghajlati adottságokon kívül a növénytermesztés (és az állattartás) íntenzivitásának foka (az alkalmazott vetésforgók, a trágyázás stb.), a rendelkezésre álló gépek és egyéb agrotechnikai eszközök, a mindezzel összefüggő tőkeellátottság vagy a birtokstruktúra érdemileg kedvezőbb lett volna a megye egyéb területeinél.

122 Ezzel szemben Miskolcra is az jellemző, hogy a búzatermelés fokozása a kiváló minőségű talajokat is egyre inkább igénybe vette (amit a termelési szerkezet változásának pozitív elemei: a szálastakarmányok szerepének növekedése csak részben ellensúlyozhatott), s ami a termésátlagok emelkedését akadályozta. Miként utaltunk rá, Miskolc, illetve Borsod megye nem tartozott a kapások fontosabb termelési övezeteihez, így

7 a rendkívül munkaigényes kukorica és burgonya hozamai, melyek a gabonafélékhez képest jóval nagyobb határok között mozogtak, a megyeihez hasonlóan átlagosnak tekinthetők. Kifejezetten kedvezőek viszont a nagyobb mennyiségben termelt, tápigényes takarmányrépa eredményei (a megyei átlag 172 q/hold), ami korszerűbb talajművelést, illetve az ugyancsak fejlettebb napszámbéres műveltetést feltételezte, s a szarvasmarha-tenyészetek belterjesedésére utal. Ezt kevésbé segítették a szálastakarmányok hozamai (bár a megye értékeit valamelyest meghaladták), melyek között lényeges eltérések jellemzőek. A hosszú gyökerű, száraz termőföldeket kedvelő lucerna magasabb átlagai ugyan jól helyettesítették a feltört réteket (sőt - miként utaltunk rá - a takarmányrépához hasonlóan kerti termesztése még nagyobb hozamokat biztosított), a bükkönyfélék termelékenysége viszont közepesnek, míg a nedvesebb talajokat jobban szerető lóheréé megyei viszonylatban is gyengébbnek mondható.

123 Az eddigieket összefoglalva, Miskolc dualizmus kori mezőgazdaság-fejlődését ellentmondások terhelték. A szőlőművelés hanyatlásával a szántóföldi termelés, ezen belül a gabona-, illetve a búzatermelés növekedése vált jellemzővé, aminek a piaci-értékesítési lehetőségei végig kedvezőek, a termelékenység bővítésének egyéb feltételei (pl. a művelés alá vonható területek gyengébb minősége, a birtokstruktúra) viszont kedvezőtlenek voltak. (Ezzel összefüggésben a 122 GYIMESI S. 1970. 53. p. 123 M.S.K. 66. köt. 289, 320-323,352-355. p.; GYIMESI S. 1970. 53-54. p.