Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

rétért 11 700 koronát fizetett), aminek a további jövedelmezőségét 22 000 koronára becsülték.

97 Igaz, a házi kezelésbe vétel nyilvánvalóan magas beruházási költségekkel járt (a város 8 pár lóval és felszerelésükkel, 8 szekérrel, szakekékkel, vasboronával, szecska- és répavágóval, valamint utak építésével és karbantartásával: összesen 12 000 koronával kalkulált, amit a költségvetés tartalékalapja 4 éven keresztül biztosított), ám a major kibővítésének egyéb, közvetett előnyeivel is számolhatott. Konkrétan a városi lóállomány takarmányozásának (a gazdasági fogatok költségcsökkentésének), illetve a trágyaszükséglet biztosításával (ezáltal a földek termőképességének fokozásával); vagy az útjavítások a Sajó által kettéosztott birtokrészek közötti jobb összeköttetést is előmozdították. Végül, a majorság fenntartásával a település ezen földekkel bármikor szabadon rendelkezhetett, ami az ipari beruházások (pl. a városi téglagyár és az ún. Martin-tagon történő építkezés) számára az ingatlan biztosítását vagy az állami zöldségtermelő telep és az őszibarack-faiskola kialakítását tette lehetővé.

98 A Sajószentpéteri kapun kívül, a Sajó partján, a várostól kb. másfél km-re fekvő városi gazdaság másik részén, az ún. Sajón inneni tagbirtokon viszont 110 kataszteri hold kisebb (1-5 holdas) parcellánként való bérbeadását indítványozta a város, hogy a „helybeli kisgazdák és mezőgazdasági munkások saját céljaikra apró bérletekhez juthassanak", azaz ezúttal a szociális aspektus került előtérbe (ezért a kikiáltási árat is alacsony összegben határozták meg, igaz, a 6 évre kötendő szerződéseket bármikor megszüntethették, ha azt az ipari vagy infrastrukturális beruházások szükségessé tették).

99 A település mezőgazdasági lehetőségei, a szűk határ tehát a bérletpolitikát is meghatározta. Átgondolt koncepció a dualizmus végéig nem alakult ki. A bérleteket általában a gyengébb minőségű földeken, rövid időtartamra létesítették (ami egy-egy éven belül egyoldalúan felbontható volt), s a néhány holdas kisbérletekkel elsősorban a mezőgazdasági munkások, illetve a törpebirtokosok megélhetését kívánták biztosítani. Ebből következően a haszonbérekből - ami pl. az alföldi agrárvárosokban egyre bővülő, stabil jövedelemforrássá vált minimális bevételek származtak, ugyanakkor ilyen feltételek mellett a bérleti gazdálkodás korszerűsítése sem valósulhatott meg (kivételt az ezeken létesített zöldség- és gyümölcskertészetek jelentettek). 97 HOM.HTD. 74. 330.1. 98 HOM. HTD. 74. 330.1. 99 HOM. HTD. 74. 330.1.