Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

ségként, parányi területen folytatott szőlőtermelés újraindításához hiányzott a megfelelő tőkeerő.

86 (Pozitív változás viszont, hogy az egykori szőlők egy részén gyümölcskertek létesültek - 1912-ig a kertek aránya megközelítette a 7%-ot -, ami a kimagasló népsűrűségű Miskolcon, ahol a mezőgazdaságilag hasznosítható szűk területek rendkívül elaprózódtak a határ különböző részein, a termelékenység, a föld eltartóképessége növelésének egyik eszköze lehetett, s amit a munkáskolóniák növekvő fogyasztása ösztönzött.) Az 1. táblázat adatait tovább vizsgálva, szembetűnő a rétek 1842 és '65 közötti növekedése. Az egykori szőlők helyén tehát az '50-es, '60as években elsősorban kaszálók létesültek, ami a csekély ráfordítások mellett arra utal - még ha feltételezhető, hogy egy részüket szántás alá használták -, hogy a gazdák és a város a szőlőtermelésből kieső jövedelmeket a kezdeti időszakban az állattartás növelésével igyekezek ellensúlyozni. (1865-ig a legelők aránya lényegében változatlan maradt, vagyis az istállózó, belterjes tartásmód terjedése - amire a kaszálók növekedéséből következtethetnénk - ellentmondásosan zajlott.) S majd csak az 1860-as, '70-es években kezdődött a rétek feltörése és szántóművelés alá vonása, ami a vasútvonalak, illetve a fejlett helyi malomipar kiépülésével összefüggésben, a gabonatermelés növelésének igényét jelzi, s ami a századforduló gabonaválságáig volt különösen intenzív. (Ugyanakkor a csökkenés ellenére a korszak végén is - a szűk területhez képest - magas maradt a rétek és a legelők aránya, ami jelzi, hogy a másik fő termelési ág, az állattenyésztés, bár veszített súlyából, de továbbra sem nélkülözhette a természetes takarmánybázist. - Borsod megyében 1900-ban a rétek aránya csupán 9,0, a legelőké 12,8%.)

87 A mezőgazdasági termelés lehetőségeit a birtokmegoszlás, illetve a tulajdoni viszonyok is befolyásolták, ezért a következőkben erről szólunk. Miskolcon korszakunkban lényegében egyetlen nagybirtokos található: maga a város. Kun Miklós még az 1840-es évek elején írta, hogy a szűk határnak „az adófizetők csak csekély részit - mintegy huszadát - bírják, mely naponként kisebbedik."

88 S bár a következő évtizedekben a város tulajdonában lévő földek csökkentek, az 1890-es évek elején is több mint 2000 holdat birtokolt (ebből 540 hold földadó alá nem eső terület, 301 hold szántó, 8 hold kert, 148 hold rét 8h GYIMESI S. 1970. 55. p. 87 GYIMESI S. 1970. 52. p. 88 KUN M. 1842. 35. p.