Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

bír Miskolcz szőlőhegyeiben, melyek a körül fekvő helyeken elterülve, Magyarország egyik legjobb minőségű borát termik/'

76 A publicista elfogultságánál minden bizonnyal hitelesebben fogalmaz a Gazdasági Lapok szakírója 1861-ben, aki szerint a település határának „talaja túlnyomólag agyagos. Legjobb része az, mely a Sajó völgy rónáján fekszik, s mely ennélfogva a többinél jóval tele vény esebb. Kevésbé jó már a föld a dombok aljában, s legsoványabb, legkötöttebb a dombokon, hol az agyag már sárgás és vereses is. Terményei a búza, rozs, kukorica, zab és árpa, melyek a föld különböző volta szerint, igen különböző eredménnyel fizetnek. A szőlőművelés a lakosok kiterjedt foglalkozása ugyan, azonban a termés mennyisége egyáltalán nem áll a magasság azon fokán, mely a mívelőt jól megjutalmazhatná. A természetes rét aránylag sok, s a közt van számos jeles is. A legelők csak a Sajó völgyében jók, a dombokon soványak, szegények."

77 Az idézetekben rejlő ellentmondásokkal összefüggésben fogalmazhatjuk meg főbb kérdéseinket: a szűk határú, a növénytermelés és az állattenyésztés céljára alkalmas viszonylag kicsiny területekkel rendelkező Miskolc mezőgazdaságára milyen hatással voltak a XIX. század második felének legfontosabb gazdasági és társadalmi változásai, konkrétan az iparfejlődés és a város áruelosztó-kereskedelmi szerepének további gyors növekedése, illetve az iparforgalmi népesség számának gyarapodása. Együtt járt-e mindez a termelés teljes körű intenzíválódásával és specializációjával (pl. zöldség- és gyümölcskertészetek, tejgazdaságok), ami a birtokok számára a leginkább piacorientált működést és tőkésedést biztosíthatta. Vagy a mezőgazdaság átalakulásakor tovább éltek és meghatározóak maradtak az extenzív elemek (melyek egy sor alföldi agrárvárosban fermtartható növekedést biztosítottak, és sajátos agráriparosodással jártak együtt), ami azonban Miskolcon a jelzett gazdasági és társadalmi változások és ökonómiai adottságok mellett a növekvő számú népesség ellátását egyre kevésbé tette lehetővé. 76 Vasárnapi Újság 1862.483-486. p. Vö. VÁLYI A. 1799. 616-618. p.; FÉNYES E. 1837. 98-99. p. 77 Gazdasági Lapok 1861. 35. p.