Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

Személy- és gyorsvonaton utazók 1912-14 között 1912. év 1913. év 1914. év Személyvonaton 801 063 800 811 891118 Gyorsvonaton 43 133 38 837 20 746 Ezek az adatok is azt erősítik talán, hogy a Miskolcon vonatra szállt utasok döntő része a helyi, vagyis városkörnyéki utasforgalomban vesz részt és rendszeresen munkába járó, piacozó és vásározó személy volt, vagy alkalmanként hivatalos ügyeit intézte a megyeszékhelyen. Igen kevés volt azoknak a száma (0,2-1,8%) akik távolabbi célpontok felkeresésének, netán budapesti utazásnak a szándékával keltek útra. A statisztikai adatokból az is megállapítható, hogy a miskolci utasok száma az országos átlag alatti növekedésű volt. Magyarországon 1888-ban 6,2 millióan utaztak, az utolsó békeesztendőben 1913-ben pedig már több mint 70 millióan. Tény, hogy átlagosan az utasok tized része Budapesten váltott jegyet, s itt volt a legnagyobb arányú az utasforgalom növekedése, de több Miskolchoz hasonló lélekszámú településen is komoly mértékű volt az utasok számának emelkedése. Debrecenben 1894-ben 442 270, 1900-ban 549 167, 1905-ben 735 386, 1910-ben pedig 104 120 utast számoltak össze. Szegeden 1894-ben 521 038, 1900-ban 580 843, 1905-ben 734 519, 1910-ben pedig 989 155 volt az utasok száma. A dunántúli városok közül Szombathely utasforgalma 1914-re elérte az 1,3 milliót. MISKOLC MEZŐGAZDASÁGA Az 1960-as évek szemtanúja írta Miskolc mezőgazdaságáról (némiképp Fényes Elekre, sőt a korábbi évtizedek leírásaira emlékeztetően), hogy „e környéken messze földet bejárhat az utas, míg ily virágzásnak indult csinos városra akad. Határának kiterjedése 13 000 hold.* Földje többnyire gazdag termékenységű fekete, első osztályú, s Magyarországban általában véve csaknem legszebb búzát terem. A földek nagyobbrészt jól vannak művelve, mert a lakosság alig egy nzegyedrész kivételével földműveléssel foglalkozik, habár a szőlőművelés is igen virágzó állapotban van, úgy hogy valóságos kincset