Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

ágazódott le a Tokaj-Hegyalja felé vezető út, mely a Tokaji hídon át Debrecen, Erdély megközelítését tette lehetővé. Az Alföld különböző tájegységeibe rövidebb, de ugyanakkor rosszabb mellékútvonalakon is el lehetett jutni a lúci-, az Ónod-körömi és a Szederkény-polgári réveken keresztül. Észak felé a sajóvölgyi - Sajószentpéteren, Putnokon vezető - országút volt a legfontosabb, amelyből leágazott a bódvavölgyi út a gömöri bányavárosok irányába.

68 A XIX. század közepéig használt országutak helyét és szerepét természetesen a vasútvonalak vették át. Miskolc vasúti csomóponttá válásával most már közvetlenül fővonalakkal kapcsolódott össze az ország különböző részeivel és ennek köszönhetően a város kereskedelmi szerepköre is jelentősen megváltozott. Már érzékeltettük, hogy a Tiszai pályaudvar eléggé messze esett a várostól, ami a szállítási költségeket tetemesen megnövelte. Példaként említhetjük, hogy az 1870-es években egy málha Bécsből Miskolcra történő szállítása vonaton 95 krajcárba került. Azonban a pályaudvarról Miskolcra való eljuttatása már 2-4 forintba.

69 Ennek köszönhetően kialakult ugyan a jól jövedelmező helyi teherfuvarozás, valamint a személyszállítás bérkocsirendszere, de ez kedvezőtlenül hatott az iparfejlődésre, a kereskedelmi forgalomra és a személyszállításra egyaránt. Az akadályok elhárítása a vasút és Miskolc város közös érdeke volt. A város fontos feladatának tekintette az ipari vállalatokkal karöltve a szállítás és a helyi tömegközlekedés lehetőségeinek bővítését. A teherszállítás céljára iparvágányok sora létesült. Az első az Istvánmalomé volt (1871), ezt követte a közraktári (1892), majd a drótgyári (1912) és az ún. vásártéri (1912-1917).

70 Nagyon fontos városi vasútvonal volt a már többször említett Diósgyőr-miskolci iparvasút, amely nemcsak teherforgalmat bonyolított le. A vasútvonal építésének terve az 1860-as évek végén merült fel. Az elgondolások szerint a vasút vagy az Avas északi oldalán, vagy Hejőcsaba érintésével a hegy déli oldalán vezetett volna Diósgyőrbe. Végül az utóbbi valósult meg. A 7,3 km hosszúságú 1873. október 19-én forgalomba helyezett vasútvonalon 1954-ig juthattak el a munkások Diósgyőrbe, illetőleg Hejőcsabáról a vasúti főműhelybe. A vasút a város és a pá68 Részletesen ld. ZSADÁNYI G. 1955. m Ld. PÁL 1.1976. 49. p. 70 Vö. GYIMESI S. 1970. 65. p.