Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

Az általános áttekintés és a fontosabb üzletágak összesített adatai után némi képet kívánunk nyújtani a jelentősebb miskolci pénz- és hitelintézetek üzleti tevékenységének említést érdemlő néhány részletéről is. JELENTŐSEBB PÉNZ- ÉS HITELINTÉZETEK Miskolci Takarékpénztár 1844 novemberében báró Vay Lajos, Borsod megye volt főispánja elnökletével több ügyvéd, kereskedők és más személyek négy napon át megbeszélést tartottak és két hónap múlva, 1845. január 14. és 16án a Miskolci Takarékpénztár eiső közgyűlése elfogadta a Pozsonyi Takarékpénztár mintája alapján kidolgozott alapszabályokat. A 128 részvényes áprilisig befizette az aláírt 300 darab 100 forintos részvény értékének a felét, így - a Szegedi Takarékpénztár 25 ezer forint alaptőkéjével szemben - a Miskolci Takarékpénztár 15 ezer ezüst forint induló tőkével 1845. május 1-én megkezdte működését a vármegye házának helyiségeiben. A takarékpénztár a megye pártfogásán kívül neves közéleti személyek erkölcsi támogatásában részesült. így a vattai születésű borsodi alispán, Szemere Bertalan, az országgyűlési ellenzék egyik vezére 1847-ben röpiratot tett közzé „Figyelmeztetés a miskolci takarékpénztár jótékonyságára" címmel. Az 1848-1849. évi események megzavarták az intézet működését és az 1849. évi veszteségek pótlására az 1850-es években a részvénytőke másik felét is befizették. Az 1873. évi pénzügyi válság évében, a november 2-án hozott közgyűlési határozat a részvények névértékét 100 ezüst forintról 300 osztrák értékű forintra, a részvények számát pedig 300-ról 320-ra emeltette, így a részvénytőke háromszorosára, 96 ezer forintra növekedett, de az is jóval elmaradt az 1867-1871. években Miskolcon létesült három új pénzintézet alaptőkéje mögött. A tartaléktőke ugyanakkor megfogyatkozott, és csak egy évtized múlva, 1883-ban érte el a korábbi 16 ezer forint körüli értéket, majd tovább emelkedve, a századfordulón már meghaladta az alaptőke 192 ezer korona értékét. A takarékpénztár 1885-től „külön tartalékalapot" is képezett, amely folyamatos gyors növekedéssel a század-